Szerző Téma: Kincsvadászat  (Megtekintve 4718 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Jonathan West

  • Alternatív Atlantisz
  • Ember
  • 1. szint [10 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 25
  • Tapasztalat: 5
  • Karakterlap: Jonathan West
  • Rang: Főhadnagy
Re:Kincsvadászat
« Válasz #45 Dátum: 2011.06.26. 19:19:44 »
Unott arckifejezéssel hallgattam Neptor magyarázatát arról, hogy jobb lenne, ha vigyáznánk a közelében.
~Na persze, és mindezt csupán merő emberbaráti szeretetből javasolja~ Bár általában kedves és jól nevelt ember vagyok, olyan, aki a legtöbb társával szemben nyitott, mégis az idegennel kapcsolatban egyre jobban erősödött a gyanúm, hogy egyáltalán nem volt jó ötlet, még csak kicsit is megbízni benne.
Ettől függetlenül egyelőre legalábbis, úgy döntöttem egy újabb szerepet próbálok ki az idegennel szemben, a naiv, mindent elhívő parancsnok szerepét.
-   Igazán kedves magától parancsnok, hogy ennyire aggódik miattunk, akkor majd igyekszem úgy cselekedni, ahogy ön javasolta – mondtam egy műmosoly kíséretében – Talán, tényég tévedtem magával kapcsolatban – tettem még hozzá mialatt Hamilton javaslatának eleget téve nekiláttam, hogy leellenőrizzem,hogy az utóbbi kis akció mennyire fogyasztotta le a fegyverkészletemet. A szemem sarkából azért figyeltem, ahogy a többiek is követik a példámat.
Az eredmény, egy félig üres tár, a P90-esemben, plusz négy teli. A két kézifegyveremet nem használtam, így biztos voltam benne, hogy mindkettőben egy-egy teli tár lapul. A hosszú, kör alakú hengerben, amit meg a hátizsákom mellett mindig magammal hordok, egy lefűrészelt csövű dobtáras puska volt. Ezt a fegyvert a legtöbb esetben nem szoktam használni, hiszen távolra nem igazán hasznos, viszont közeli találkozásokkor…
A C4-esből nekem egy darab sem maradt, miután sikeresen elhasználtam a bogárcsapda készítésekor.
~ De legalább, bevált az az ötleted is, Jo~ veregettem magam vállon gondolatban.
-   Hamilton – fordultam a nőhöz és a négyből egy P90-es tárat a kezébe nyomtam. –  Remélem ennyi elég lesz önnek – jegyeztem meg, mialatt egy másik tárat Gatimunak dobtam, és a maradék kettőt pedig elrejtettem a zsebeim egyikében. Gyakorlatilag az összes megmaradt készletet elosztottuk egymás közt. Neptor volt az egyetlen, akit kihagytunk az osztozkodásból, viszont neki meg megengedtük, hogy a két energiafegyvert megtarthassa. Jó játék a naív parancsnok szerep, de azért mégsem kell túlzásokba esni.
 
Wilson azon felfedezése, hogy a közelünkben nem észlelt életjelet egy kicsit meglepett.
~ Lehet, hogy mégiscsak tévedek?~ futott végig az agyamon. ~ Bár az is könnyen meglehet, hogy valami leárnyékolja az életjeleket. Ki tudja, miből készült ez az épület.~
A doki által érzékelt titokzatos energiajel eredete viszont megmozgatta a fantáziámat.
~Végre valami, felfedeznivaló? És könnyen meglehet, hogy akár hasznos is lehet a számunkra!~
Újabb gondolatmenetemből az őrmester hangja rángatott ki. Micsoda pech, úgy tűnik a mai nap valahogy egy gondolatmenetemet sem tudom befejezni.
Megbabonázva néztem az érzékelőre. Mindig is szerettem a modern katonai technológia vívmányai, mondjuk volt már olyan eset, méghozzá nem is egyszer, amikor ezek a technológiai eszközök kiszúrtak velem. Például az az eset Irakban...
-   Szerintem nyugodtan tegyen őrmester, úgy vélem… - feleltem volna Gatimu kérdésére, de Wilson belém fojtotta a szót.
Sikerült megtalálnia az épület energiaforrását.
- Klassz, akkor fiúk-lányok úgy tűnik, lépcsőznünk kell egy kicsit. De előbb, őrmester, mint ahogy mondani szerettem volna, tegyen egy kis C4-et az ajtóhoz. Nem szeretném, ha bárki is utánunk jönne.
« Utoljára szerkesztve: 2011.06.29. 18:43:39 írta Jonathan West »
Ha az ember meglátja az igazságot, ha nem csupán hisz benne, hanem valóban átéli és megtapasztalja, hogy létezik élet a halál után, értéktelenné válik a szemében mindaz, amit addig értékesnek hitt, jelentéktelenné mindaz, amit fontosnak tartott. A tudáshoz, az igazsághoz vezető sötét, elrejtett ösvény fényes, kivilágított sugárúttá változik előtte. Ha a valóság kiderül, vége lesz az általunk ismert világnak.
(Dean Ray Koontz)

Felszerelés:
× Golyóálló mellény
× Taktikai mellény: iránytű + alapfelszerelés
× P-90-es + négy póttár
× 2 Beretta 92FS, 9mm + 2 póttár
× Lefűrészelt csövű, dobtáras puska, preparált golyókkal (közeli találkozásokra^^)
× Hátizsák: elsősegélycsomag, sátor, kulacs és éjjellátó
× Karóra, azonosító, füles


Ruha:
Fekete póló, Atlantisz expedíciós katonai egyenruha, fekete fejkendő. Az egyenruha kabátjának bal vállán az USA zászló, míg a jobb vállán az Atlantiszi embléma látható.

Nem elérhető Grace Hamilton

  • Alternatív Atlantisz
  • Ember
  • 1. szint [10 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 75
  • Tapasztalat: 137
  • Karakterlap: Grace Hamilton
  • Rang: Hadnagy
Re:Kincsvadászat
« Válasz #46 Dátum: 2011.06.27. 18:09:16 »
Neptor " Legyenek óvatosak a közelemben" szövege, úgy hangzott, mint aki féltené társait. De ezt teljes mértékben kizártnak tartottam, bármit is tesz, a saját túlélése érdekében teszi. Az aki imént lőtte agyon a fajtáját, nem lesz hirtelen fene mód törődő a másikkal. Sokkal inkább tud valamit, amit magának akar megtartani.
Kissé elképedve hallottam, ahogy West majdnem teljes bizalmat szavaz az idegennek. De a mosolyára tekintve leszűrtem, hogy ez inkább csak beugratós jópofizás. Különben se hittem volna az eddig alapján, hogy a csapatvezetőnk ilyen könnyen lehetne az orránál fogva vezetni. Ez kissé megnyugvással töltött el.
- Szinte már megható a figyelmessége Neptor - jegyeztem meg a legnagyobb látszólagos komolysággal. Csak a játék kedvéért.
Közben láttam, hogy West megfogadta a javaslatom, így ahogy ő is, én is nekiláttam a fegyver tartalékaim ellenőrzésének. Az egyik kézifegyverem tára kiürült, de a másik tele volt. A C4-es ből egy-két tartalék még maradt.A P90-esemből alig fogyott, nem volt túl sok időm használni, előbb elintéztek a dögök. ~ Hüm, jóbban állok, mint reméltem. ~
- Bőven elleszek vele, Uram - válaszoltam felettesemnek, mikor a kezembe nyomta a tárat.

Ezután kezdtünk életjelek után követni. ~ És láss csodát, egy újabb kétes eredetű energiajel. Úgy látom ez már bevett szokás ős létesítmények esetén. De az ős és a mi technológiai kütyünk között egy különbség tuti nincs, mindkettő hozhat téves információkat.Az is lehet, hogy csak eltévedt patkány. Bár az lenne..~
Miközben Willson tovább informált minket, Gatimu is felszerelt egy lézeres riasztó rendszert. Mikor láttam, hogy C4 -et rak a helyszínre, átnyújtottam neki a saját megmaradt négy C4-emből egyet, amit úgy láttam szívesen fogad. Miután végeztünk neki láthatunk a lépcsőzésnek.
- A lépcsők még mindig szimpatikusabbak, mint a bogarak.


Öltözet: Fekete póló; Atlantisz expedíciós katonai egyenruha (szürke kabát, szürke nadrág); taktikai mellény; a bal vállán USA zászló, míg a jobb vállán Atlantiszi embléma látható.
Felszerelés:
Fegyverek: P-90 (1 tár a fegyverben) + 4/4 póttár; M92 (1 tár a fegyverben) + 4/4 póttár; Repeszgránát: 4/4; Füstgránát: 2/2; Villanó gránát: 2/2; 2 tömb C4; Katonai kés.
Egyéb használati tárgyak: Azonosítókártya; Suunto Core karóra; Hátiszák; Alap felszerelés (GDO, Füles, Rádió, stb.).

Nem elérhető Neptor

  • Alternatív Atlantisz
  • Lidérc
  • 1. szint [10 kredit]
  • Hozzászólások: 28
  • Tapasztalat: 0
  • Lidérc parancsnok a végsőkig és tovább
  • Idézet: "Mindannyian a saját tetteink áldozatai vagyunk."
Re:Kincsvadászat
« Válasz #47 Dátum: 2011.06.27. 19:21:26 »
Neptor az emberek arcára nézve levonta azt a következtetést, hogy már talán végleg elvesztette a bizalmukat. Valószínűleg nem is sejtik, hogy egy olyan lénnyel állnak szemben aki már több ezer évet meg élt, így nem lehet olyan könnyen átverni egy kis jó pofizással. De természetesen úgy tett mintha semmit sem vet volna észre.
Örömmel nyugtázta, hogy két kis kábító fegyvere még teljes energián vannak. Annak is nagyon örült, hogy egy kábító gránátot és két robbanó gránátot is a fegyver arzenáljában tudhat.
Nagyon gyenge volt a mentális kapocs ezért az a sanda gyanúja támadt, hogy az akit érez az nem biztos, hogy lidérc. Jelenleg nem volt senki szövetségese, egyedül volt és a hosszú évezredek alatt a galaxis megváltozott. Szüksége volt, még valakire még ha az a valaki ugyan olyan tudatlan is a jelenlegi helyzetről mint ö. Megfogadta magának, hogy ha kárhozott az illető akkor rútul ráfarag, azt is megfogja bánni, hogy megszületett. De az a gondolat, is eszébe jutott, hogy talán azért érzékeli másként a mentális jelet mert a fajtársa haldoklik, ha ez a helyzet akkor gyorsan cselekednie kell.
- Siesünk! Nem érünk rá egész nap! - csak ennyit mondott Neptor és gyors léptekkel elindult abba az irányba amelyben a esetleges fajtársát érzékelte.

Nem elérhető Jonathan West

  • Alternatív Atlantisz
  • Ember
  • 1. szint [10 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 25
  • Tapasztalat: 5
  • Karakterlap: Jonathan West
  • Rang: Főhadnagy
Re:Kincsvadászat
« Válasz #48 Dátum: 2011.06.30. 08:46:08 »
~ Komolyan mondom, átadom neki a rangom, és hagyom, hogy ő vezessen minket…~ néztem felhúzott szemöldökkel az idegenre.
-   Ugyan Neptor, gondolkodjon pozitívan, nem kerget minket senki, szóval szerintem ráérünk – mondtam vigyorogva az idegennek. Ha már így esett a dolog, húzni fogom egy kicsit. – Vagy talán randija van?
Feltűnt, hogy kedvenc parancsnokom az üvegajtót fixírozza. Valahogy nem hagyott nyugodni a tudat hogy újdonnan sült „barátunk” legszívesebben eltűnt volna a mögött az ajtó mögött, minket pedig szépen itt hagyott volna a fenébe.
~ Bocs pajtás, de ez nem fog sikerülni.~
-   Akkor srácok, szerintem nézzünk körül mi lapul a kettes ajtó mögött – jegyeztem meg, mialatt tettem két lépést az üvegajtó irányába. – A haditerv a következő, Neptor megy elől, ha már ennyire aggódik miattunk. Egyébként is kíváncsi vagyok, hogyan is működik ennek az épületnek a biztonsági mechanizmusa. Én megyek utána Wilsonnal, majd maga jön Grace – fordultam a nő felé. – És Grace, szeretném, ha vigyázna Mendesre. Gatimu fedez minket hátulról. Remélem ez így mindannyiuknak megfelel.
Tudtam jól, hogy ez alapvetően egy meglehetősen gyenge terv, viszont ha Neptor megpróbálna meglépni, én gyorsabban le tudnám reagálni a szökési kísérletét, mint a többiek. Nekem már volt némi tapasztalatom ezzel az idegennel kapcsolatban, valamint a megérzéseim is azt súgták, Neptor sokkal erősebb és gyorsabb, mint bármelyikünk. És, hogy egyszerűen csak kézrátétellel képes volt meggyógyítani Hamiltont. Ez is egy olyan pont volt,ami még inkább növelte a nyugtalanságomat.
-   Oh és Neptor, ha véletlenül arra gondol, hogy Houdinit játszik, szerintem ne tegye. Nem szívesen tennék olyat, amit maga megbánhatna. – figyelmeztettem még mindig mosolyogva az idegent, de hangom ennek ellenére már érzelemmentesen csenget. Igazából nem szimpatizáltam az ötlettel, hogy bárkit is lelőjek, de Neptor esetében mégis úgy éreztem, hogy ha egyszer is próbálkozik, megteszem. – Akkor öné az elsőbbség.
Nyitottam ki az idegen előtt az ajtót.
« Utoljára szerkesztve: 2011.06.30. 12:34:32 írta Jonathan West »
Ha az ember meglátja az igazságot, ha nem csupán hisz benne, hanem valóban átéli és megtapasztalja, hogy létezik élet a halál után, értéktelenné válik a szemében mindaz, amit addig értékesnek hitt, jelentéktelenné mindaz, amit fontosnak tartott. A tudáshoz, az igazsághoz vezető sötét, elrejtett ösvény fényes, kivilágított sugárúttá változik előtte. Ha a valóság kiderül, vége lesz az általunk ismert világnak.
(Dean Ray Koontz)

Felszerelés:
× Golyóálló mellény
× Taktikai mellény: iránytű + alapfelszerelés
× P-90-es + négy póttár
× 2 Beretta 92FS, 9mm + 2 póttár
× Lefűrészelt csövű, dobtáras puska, preparált golyókkal (közeli találkozásokra^^)
× Hátizsák: elsősegélycsomag, sátor, kulacs és éjjellátó
× Karóra, azonosító, füles


Ruha:
Fekete póló, Atlantisz expedíciós katonai egyenruha, fekete fejkendő. Az egyenruha kabátjának bal vállán az USA zászló, míg a jobb vállán az Atlantiszi embléma látható.