Szerző Téma: Colorado Springs  (Megtekintve 2467 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Jan Templar

  • CSKP
  • Ember
  • 2. szint [30 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 155
  • Tapasztalat: 143
  • S.A.S. katona; pilóta
    • The Lord of the Rings Magyarország
  • Idézet: for all mankind
  • Rang: Captain
Re:Colorado Springs
« Válasz #60 Dátum: 2016.02.28. 00:38:38 »
Társaimmal az oldalanom kisebb ellenállás nélkül eljutottunk az alagútban a liftekhez és már mentünk is le vele a másodlagos fegyverraktárba. Leérve, a lifttől alig néhány méterre volt a helyiség, ahova tartottunk. Azonnal bementünk és a tábornok ki is adta a szükséges parancsokat, amit az ezredes még kiegészített. A seriff egyenruhára felvettem egy taktikai mellényt, amire ráaggadtam egy P90-es gépfegyvert. A tárolókba eltettem három póttárat, és egy rádiót, illetve az ezredes tanácsára egy zattet is elvettem. Indulásra készen álltunk.
- Értettük! Sok szerencsét kívánok Önöknek.
Mondtam, majd együtt elindultunk a liftekhez. Először az ezredesék mentek, majd mi következtünk Dorával. Megnyomtam a 21. szint gombját és vártam, hogy Dorával együtt megérkezzünk a szükséges szintre.

Samantha Carter-O'Neill és Jack O'Neill

Az ajtót kinyitva Sam és Jack szörnyű látvánnyal találkozott. Egyik korábbi kollégájuk sem volt életben, a szokványos értelemben. Két zombi lakmározott egy holttestből. Az ajtó kinyílására a zombik abba hagyták az evést, feltápászkodtak és megindultak a két friss hús felé. A zattek úgy viselkedtek rajtuk, ahogy azt elvárták tőlük. A két zombi összezuhant. Így nyugodtan mehettek be a szobába. A padlón fekvő férfi, akiből a zombik az előbb ettek, Albert Reynolds ezredes volt. Még ránézni is felkavaró látvány volt... Mellette pár lépésre ott feküdt két társa a CSK-3-ból, Peterson hadnagy és Bosco őrmester, illetve további technikusok. A kaputerembe innen nem lehetett rálátni, mivel az zárlat alatt volt és le volt engedve a biztonsági fal. A számítógépek két harmada szét volt lőve, de ahonnan alapból tárcsázni szoktak, az ép volt. Egy kapu címet akartak tárcsázni, ám csak 4 jel volt betáplálva.
Alig telt el egy perc, az előbb lelőtt zombik hörgőhanggal máris magukhoz tértek. A zattek mégsem bizonyultak teljesen hatásosnak ellenük. Illetve a szemben lévő másik, nyitott ajtón is elkezdtek beszivárogni a szörnyek.


Dorával sikeresen leértünk a két szinttel lejjebb lévő 21. szintre. Baljós aggodalmam volt azzal kapcsolatban, hogy itt lesz a legtöb szörnyszülött, mivel ide kerülhetett minden orvosi eset. Kezemben a P90-essel vártam, hogy kinyíljon a lift ajtó. A látvány nem volt túl derűs. A halott emberek feküdtek a földön. Kit agyonlőttek, kit megettek... Nagy csata zajlott le, mivel a falon golyó ütötte nyomok voltak, a fények pislákoltak, vagy teljesen ki voltak lőve. Be kellett kapcsolnom a taktikai lámpám a gépfegyveren, hogy lássam, nehogy valamelyik halott még éljen és elkapja a lábunkat. Biccentettem Dorának, hogy induljunk. Én mentem előre, jobb kezemben a P90-est tartva, hogy fényt csiholjon, balban kibiztosítva a zattet. Alig haladtunk előre nyolc métert, mikor egy fickó jelent meg a sarkon és felénk futott. Először megtorpant, de talán rájött, hogy nem vagyunk zombik és ismét felgyorsított. És elkezdett sikoltozni is, hogy rohanjunk a lifthez.
- Mi folyik itt?!
Kérdeztem tőle, de elugrott kettőnk között és tovább ment a lifthez, ahol elkezdte nyomjodni a lifthívó gombot. Néhány pillanattal később a sarkon újabb két alak tűnt fel. Az egyik, a másik támogatására szorult és együtt bicegtek felénk, igen gyors tempóban. A sietségük oka hamar kiderült. Őket zombik követték, akiket számolgattam, de tizennyolc után feladtam. Hátra pillantottam, és láttam/hallottam a liftből kiabáló férfi sürgető hangjait. Ekkor ismét előre néztem a zattet lövésre emeltem, de ekkor felismertem a két katonát. Az egyik Aaron Templar alezredes volt, a bátyám, míg a másik az öcsém, William Templar hadnagy. Az előbbinek volt szüksége támogatásra. A zattel elkezdtem lőni az első sorokban álló élőhalottakat, akik összeestek, de ez csak lelassította őket, mivel kúszva közeledtek felénk. Ez nekünk elég volt ahhoz, hogy beérjünk a liftbe Dorával a fivéreim mögött, a harmadik fickó pedig nyomkodhatta egy szint gombját.
A lift ajtó hosszú perceknek tűnő másodperc alatt csukódott be, majd a felvonó elindult. Ekkor Billy a falhoz támasztotta Aaront, Én pedig benyomtam a "STOP" gombot a liften. Letérdeltem a bátyám mellé és megnéztem a sérüléseit. A vállánál, a jobb alkarjánál és a bal vádlijánál harapták meg.
- Százados, el tudja látni az alezredes sérüléseit?
Kérdeztem tőle, mivel nem tudtam, hogy talált-e valamit erre a célra a fegyverraktárban. Ezután öcsémre néztem és hozzá beszéltem.
- Mi a fene történt itt Billy?!
Kértem számon a hadnagyot...

Felszerelés:
Remington sörétes puska
R-700 + távcső + 4/18 töltény
P90 - 4x50 - taktikai lámpa
Derékszíj - M92 + 4x19 - elemlámpa - adó-vevő - zat
Kocsi kulcs
hátizsákban: gyógyszer, 3 csoki, 3x0,5liter ásványvíz, tartalék lámpa
« Utoljára szerkesztve: 2016.02.29. 00:42:32 írta Jan Templar »
Öltözet:
Zöld BDU
Felszerelés:
Taktikai mellény
Hátizsák + alap felszerelés + éjjellátó
M4A1 + M203 gránátvető 1/6 + távcső + hangtompító + 1/4 tár (5x31 - 18)
Beretta M92 + 1/3 tár (4x19)
2 fény-hang gránát
2 repesz gránát
2 füst gránát
2 tömb C4



Elhasznált kreditek: 30.
Fennmaradó kredtiek: 0

Nem elérhető Jack O'Neill

  • Homeworld Security
  • Ember
  • 3. szint [60 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 315
  • Tapasztalat: 462
  • Karakterlap: Jack O'Neill
  • Rang: Altábornagy
Re:Colorado Springs
« Válasz #61 Dátum: 2016.03.13. 07:19:18 »
Beléptem a feleségem után, és hol volt az már, amikor azt mondtam neki, hogy csak "Ön után kislány". Igen. Most is utána mentem, mert udvarias voltam, előzékeny, és aggódó, fedezni akartam, nehogy baja essen. Ez nem hasonlított az akkori helyzethez. Vagy mégis? Akkor replikátorok voltak, most zombik. Van különbség köztük? Elborzadva néztem körül az irányító teremben. De sokáig nem nézelődhettem, mert megindult felénk két zombi, így gyorsan tüzeltem rájuk a zat-tel. Csak  reménykedni tudtam, hogy sokáig kábultak lesznek a lövésektől. Feleségemre néztem, aki már a számítógép mellett szorgoskodott.
- Minden rendben? - kérdeztem, bár magam sem tudtam milyen válaszra számíthatok, mivel sok füstölgő monitort, és egyéb technikai berendezést láttam. Egyet azonban tudtam, gyorsan kell cselekedni.
Amíg Sam életet próbált csiholni az egyik épségben maradt gépben, én azon gondolkodtam el egy pillanatra, hogy mi történne, ha a zombikra kétszer lőnék a zattel. Ugyanúgy meghalnának, mint az emberek?
- Sam! - kiáltottam. Mi történik, ha a zombikra kétszer lövők a zattel? Visszaváltozhatnak emberré, vagy véglegesen meghalnak? Gyorsan mondj valamit, mert úgy látom, csak átmeneti volt a tűzszünet. Ismét jönnek befele. Akit még nem lőttem meg a zat-tal azt pár pillanatra harcképtelenné tudom tenni, de az a kettő akit az előbb meglőttem, kezdenek magukhoz térni. Őket a P90-sel valahogy lassítom.  ~ Még szerencse, hogy kétkezes vagyok ~
- Siess...- kiáltottam, és űrcowboynak álcázva magam ismét elkezdtem tüzelni a zat- tal és a P90-el is.
"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."  (Woody Allen)

Nem elérhető Samantha Carter-O'Neill

  • Phoenix
  • Ember
  • 3. szint [60 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 370
  • Tapasztalat: 372
  • A Phoenix parancsnoka
  • Karakterlap: Samantha Carter
  • Rang: ezredes
Re:Colorado Springs
« Válasz #62 Dátum: 2016.03.17. 16:57:09 »
Beléptem az irányítóterembe, miközben Jack fedezett hátulról, és azt kívántam, bár ne nekem kellett volna előre jönnöm. Sok mindent láttam és tapasztaltam az elmúlt sok-sok évben, de ami itt fogadott, az mindent felülmúlt. A sokktól földbe gyökerezett a lábam, és a gyomrom felfordult a látványtól. Jack-nek, és a gyors reakciójának hála nem lettem zombi vacsora. Szédülés fogott el, és meg kellett támaszkodnom az egyik asztalon, hogy ne essek össze, mikor felismertem Reynolds ezredest, aki nem volt olyan szerencsés, mint én. Ahogy lassan oldalra fordítottam a fejem, felismertem a CSK3 két további tagját is és az irányítóban dolgozó néhány embert. Eddig bírtam a szörnyű látványt, egyik kezemmel az asztal lapjában kapaszkodva térdre estem, másikat a hasamra szorítva nem a szokványos úton adtam vissza a gyomrom tartalmát.
- Uram Isten! - nyögtem, miközben megtöröltem a számat a ruhám ujjában, majd bocsánatkérően Jack-re néztem. - Ne haragudj! Erre nem számítottam. Sőt igazából fogalmam nem volt, mire számítsak.
Vettem néhány mély levegőt, majd az általam a padlón létrehozott tócsát kikerülve leültem a tárcsázó számítógép elé, ami valami rejtélyes csoda folytán túlélte a többit ért mészárlást. Talán az emberek tudatosan védték meg. Megerősítette ezt a gondolatmenetemet, hogy 4 szimbólum már megjelent a tárcsázó monitoron.
Először is látni akartam, hogy mi van a kapuszobában, így feloldottam a zárlatot, hogy a biztonsági fal felemelkedjen. Láthatóan a kapuig eljutott a tárcsázási parancs, hisz a négy ékzár, aminek a szimbólumai a monitoron megjelentek, világított a kapun. Utasítottam a gépet, hogy folytassa a megszakadt tárcsázást, majd nekiálltam ellenőrizni, hogy a kód melyik bolygóhoz tartozik. Ekkor hátborzongató hörgéssel a két zombi, akiket Jack lelőtt magukhoz tértek, de a férjem gyors reagálásának és P90-ének hála el is intézte őket.
Kérdése csak sokra jutott el az agyamhoz, miközben a szemben levő ajtón, amit felelőtlenül nem zártunk be további zombik özönlöttek befele.
- Nem tudom, Jack, ha lenne időm felhívnám Cassie-t, ő nézi a Walking Dead-et, hátha lenne ötlete. Próbáljuk meg, és zárjuk be azt a másik ajtót. - szóltam a férjemnek, és tettem, amit javasoltam, gyors egymásutánban kétszer tüzeltem a beözönlő zombikra, és visszatartott lélegzettel vártam, hogy mi történik.


"Azok, akiket nem sokkol, amikor először találkoznak a kvantummechanikával, valószínűleg nem értették meg."
Niels Bohr

Felszerelés:
fekete BDU nadrág, fekete hosszú ujjú póló, bakancs
dögcédula
gyűrű

Nem elérhető Jan Templar

  • CSKP
  • Ember
  • 2. szint [30 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 155
  • Tapasztalat: 143
  • S.A.S. katona; pilóta
    • The Lord of the Rings Magyarország
  • Idézet: for all mankind
  • Rang: Captain
Re:Colorado Springs
« Válasz #63 Dátum: 2016.03.17. 23:50:00 »
Samantha Carter-O'Neill és Jack O'Neill

A négy ékzár alapján Sam még nem volt képes meghatározni a tárcsázott bolygó címet, mivel még így is sok lehetőség volt. Mire befejezte mondatát, az ötös ékzár is zárolt, majd rögtön kódolni kezdett a hatos. Jack, akiket kétszer meglőtt Zattel, újra a padlóra kerültek, ám másodjára már nem hatott rájuk a fegyver kábító ereje.
Öltözet:
Zöld BDU
Felszerelés:
Taktikai mellény
Hátizsák + alap felszerelés + éjjellátó
M4A1 + M203 gránátvető 1/6 + távcső + hangtompító + 1/4 tár (5x31 - 18)
Beretta M92 + 1/3 tár (4x19)
2 fény-hang gránát
2 repesz gránát
2 füst gránát
2 tömb C4



Elhasznált kreditek: 30.
Fennmaradó kredtiek: 0

Nem elérhető Jack O'Neill

  • Homeworld Security
  • Ember
  • 3. szint [60 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 315
  • Tapasztalat: 462
  • Karakterlap: Jack O'Neill
  • Rang: Altábornagy
Re:Colorado Springs
« Válasz #64 Dátum: 2016.04.17. 12:55:12 »
-Sam!- kiáltottam a feleségem felé, aki épp az ajtó becsukásával volt elfoglalva - lépj odébb! Megyek segíteni! - mire ezt kimondtam, mint valami feldühödött bika rontottam át azon a pár lépésen, ami az ajtó és Sam között volt. ~ Feldühödött bika? inkább Wyatt Earp~ és megállás nélkül tüzeltem, hogy Sam terve kivitelezhető legyen, már ami az ajtó becsukását illette. Sikerült, de töltényem alig maradt, és a zat... arra meg mintha immúnisak lettek volna a második lövésnél. Tiszta őrület! Ekkor még képtelenebb ötlet fogalmazódott meg a fejemben. Intettem Samnek, hogy mondandóm van, de folytassa a bolygó keresést, ahova a kapu épp kódolja magát.
- Szerinted elképzelhető, hogy a zombikat a kapun túlra akarták küldeni, amíg valami megoldást nem találtak volna a visszaváltoztatásra? Vagy egyáltalán vissza lehet változtatni őket? Tudod, épp az imént jutott eszembe lövöldözés közben, hogy régen valami retro-virustól itt a parancsnokságon mindenki ősember és ősasszony  lett - kacsintottam vigasztalóan Samre, így emlékeztetve őt arra, hogy ő is átváltozott egykor velem együtt. Akkor a vérminta mentette meg az itt levőket.
-Lehet, hogy az itt maradottaknak is eszükbe jutott ez, azért tárcsázott a kapu... ha igen, akkor két lehetőség van: vagy átküldjük őket a kapun ideiglenesen, addig, amíg nincs gyógymód a visszaváltoztatásra, vagy valahogy vért kellene szerezni az egyik zombitól. Szerinted melyik a járhatóbb út? Gyorsan mondj valamit, mert most kezd kódolni a hetes ékzár is, és ha nyílik a kapu akkor lehet, hogy át kellene küldeni őket...
"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."  (Woody Allen)