Szerző Téma: A Változó hegység  (Megtekintve 317 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető M.A.L.P.

  • Helyszínelő
  • Mesélő
  • 3. szint [60 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 437
  • Tapasztalat: 0
A Változó hegység
« Dátum: 2016.10.22. 15:34:00 »
A bolygó egyik legnagyobb hegysége. Egy hegyláncolatnak is lehet nevezni. Fenyőerdő borítja.
Atlasz tartja a sárgolyót.... én az univerzumot.
"A valóság az, ami nem hajlandó megszűnni attól, hogy nem hiszünk benne." /Philip K. Dick/

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:A Változó hegység
« Válasz #1 Dátum: 2016.10.22. 15:45:12 »
(Küldetés információ: Áradat)
Előzmények: Phoenix/Hangár
Jack

Kiérve az ég tiszta volt. Ő sem vett észre semmi ellenségre utaló jelet, de most látta csak meg a Phoenix-et kívülről. Látszott rajta a megviseltség a zuhanás miatt. Ám már nem volt egy részleg sem, ahonnan sűrű füst szál volna fel. Előttük szép hegyi táj rajzolódott ki. Egyszer csak egy pityegés törte meg a csendet és az ugró holografikus képernyője felugrott. Egy halvány jelet vett a rendszer az egyik távolabbi hegylánctól. Nem tudta beazonosítani még, csak érzékelt valamit és ezt jelezte.

(Küldetés információ: Áradat)
Előzmények: Phoenix/Híd

Dora

Miután kiválasztotta a csapatát, az őrnagy elindult kifelé a hajóból. A megtervezett útirányát ismertette a többiekkel is. A csapat a hangáron át jutott ki a levegőre. Csend volt. Sehol senki. A levegő üde, friss fenyőillattal volt tele. Egy erdő tárult eléjük és rákényszerültek, hogy lemásszanak egy sziklafalon. Lefelé mászva még át kellett verekedniük a lejjebb levő kidöntött fákon. Ám itt legalább már volt jobb kapaszkodási lehetőség, és több ág, amin jobban lehetett haladni. Ezt csak a tűlevelek nehezítették. A mászás után földet értek és még mindig csend volt. Sehol egy ellenség, se semmi. Csak apró állatok futottak szét a bokrok alatt.


Nem elérhető Jack O'Neill

  • Homeworld Security
  • Ember
  • 3. szint [60 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 315
  • Tapasztalat: 462
  • Karakterlap: Jack O'Neill
  • Rang: Altábornagy
Re:A Változó hegység
« Válasz #2 Dátum: 2016.10.31. 19:16:44 »
Jack miután elhagyta a Phoenixet az ugróval, az első ablakon bámult előre.
- A mindenit! Nézzenek csak oda! Le, balra fele. Ott a Phoenix. Úgy látom nincs komoly baja, nem füstöl sehol és lyuk sem tátong sehol a karosszérián. Ezt a jó hírt közölni kellene az ezredessel. Daniel - szólt hátra az altábornagy mintegy megszokásból...- ó, bocsánat pillantott hátra, oda ahol a tudós ült - mi is a neve? - kérdezte Jack.
- Dr. Harry Cromb vagyok, és a szakterületem a régészet, különös tekintettel a vallások összehasonlító elemzése. Emiatt a küldetés miatt küldtek Önnel, mert lehet hogy szüksége lesz a szaktudásomra. -közölte halkan a tudós.
- No akkor, elő is veheti a szaktudását - és jelezzen vissza a rádión a Phoenixnek, hogy kivülről nézve nincsenek nagy sérülései, és a kasztnijuk is épp. Ezzel Jack elintézettnek vette a társalgását a tudóssal. Majd kezd vele valamit. Hogy mit, azt még nem tudta. De azt sem tudta, hogy szimpla tudós-e, vagy katona tudós-e. De egyet tudott, amire még mindig tisztán emlékezett: a tudósokkal mindig csak a baj van.
Azzal túl is lépett ezen a problémán, és elkanyarodott a Phoenix mellől és az ellentétes irányba repült.
- Álcázás bekapcsolva, szólt hátra a tudósnak, megnyugtatásul.
- Milyen szép. Igazi turista paradicsom lehetne... - dünnyögött magában. Rodgers százados meghallotta, mert válaszolt is:
Valószínűsítem uram, hogy itt mindig ilyen tiszta és kék az égbolt. Kevés lehet errefelé az eső. De nézze csak uram, ott előttünk... mintha a Yellowstones hegységben lennénk... - épp hogy elkezdte, amikor észrevette, hogy a tábornok figyelmét már más kötötte le.
Jack lassan a felugró képernyőre nézett, mert egy pici kör alakú pötty kezdett villogni és pittyegni ritmikusan.
- Azt hiszem találtunk valamit. - jelentette ki a nyilvánvalót. Megnézzük közelebbről, hogy mi is az.
- Jelentse Carter ezredesnek, hogy álcázva elindulunk megnézni a jel forrását. Ha megtudunk valamit, akkor jelentkezni fogunk. Addig pedig a visszajelző adás után rádiócsendet kérünk. - adta ki a parancsot a tábornok Rodgers századosnak, és továbbsuhantak a jel irányába.

"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."  (Woody Allen)

Nem elérhető Dora J. White

  • Phoenix
  • Ember
  • 2. szint [30 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 243
  • Tapasztalat: 177
  • Phoenix - Első, fegyverzeti tiszt
  • Csapat: Phoenix
  • Idézet: "Földön kívüli intelligencia? Először a Földön találjunk valamit!"
  • Karakterlap: Dora J. White
  • Rang: őrnagy
Re:A Változó hegység
« Válasz #3 Dátum: 2016.11.06. 02:55:43 »
Előzmény: Phoenix - Híd

A megtört szárnyú madárból gond nélkül kijutott az egység, épp időben ahhoz, hogy elhúzzon felettük az Ugró. Lopez nem is hagyhatta szó nélkül ezt a csodát:
- Kirepültek égi lovagjaink, magasra, ahol a madár se jár -
- Hát nem tudom Lopez, most a levegőbe lennék a legkevésbé, miután a jóval védettebb Phoenixet simán földre vitték - vágott közbe Dora határozottan, hogy elejét vegye fegyvernemek közötti évtizedes hagyományokra visszanyúló szurkálódásoknak, amik az évtizedes közös CSKP-s munka sem változtat.
- A monitoron utoljára abban az irányban mutatott jelet, vagy az eltűnt CSK csapatét, vagy technológiáét, úgyhogy az irány az - mutatott a távolban, majd megigazítva a felcsatolt P90-est megindult a csapata élén. Lopez csatlakozott hozzá, hogy unalomra ne lehessen oka, középen ment a pilóta és a nyelvész, a sort pedig a két tengerészgyalogos zárta.
Ugyan a csapat két beszédes egyedet is tartalmazott, a pilótát és a századost, de az út eddig csendesen telt, mindenki feszülten figyelt a környezetére. Egy idő után majd feloldódik ez a feszültség, hiszen az idő szép, a kisállatok aranyosak, és a séta kellemes, de a figyelem nem lankadhat, még ha a beszélgetés meg is kezdődik
A skizofrénia királynője, hisz három szerepben is járja a galaxist: Dora White őrnagy mellé idővel csatlakozott a szabadszájú civil fotós, Kelly Reilly és a járványok kanadai istennője, dr. Rachel Nightingale

Dora White adatlapja


Jelenlegi küldetése - Áradás

Felszerelése: P90, 4 póttár, 2 fénygránát, 2 gránát, Zat, bicska, mellény alapfelszereléssel
rádió, füles, Suunto Advizor óra, mágneskártya, PDA
Ruha:katonai sisak, fekete póló, zöld BDU, bakancs, dögcédula (mellé fűzve az eljegyzési gyűrűje)

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:A Változó hegység
« Válasz #4 Dátum: 2016.11.13. 19:33:56 »
(Küldetés információ: Áradat)

Jack

Dr. Cromb először furán nézett a parancs miatt, majd azért felfogta, hogy most ő lett az összekötő, így jelentett a hídon levőknek. Nem nagyon figyelte mit beszélek mellette, inkább a fülesében levő hangra koncentrált.
Mire Rodgers jelentett, a doki megkapta a választ a hídról. Épp megszólalt, mikor az ugró holo képernyőjének képe megrezzent. Gyorsan el is harapta a szájában levegő alakban ott maradt szavát. Az elől ülők felfigyeltek a jelenségre, mert nem szokott ilyen dolgot csinálni a rendszer általában. Rodgers úgy érezte jelentenie kell.
- Vették Uram az üzentet, de rejtélyes módon az egész hajón megszűnt az energiaellátás. Nem tudják még mi okozta.
Az egyik tudós, aki velük volt megszólalt.
- Ez nem szokványos jelenség. Tábornok! Észlel valami fura anomáliát az ugró rendszereiben? - érdeklődött.
Jack ekkor figyelhetett fel arra, hogy a kijelző egyre maszatosabb képet ad, és az előbbi pont is eltűnt róla. A hajtómű is furán akadozott, de ez jelenleg még csak a lassulásban vált fizikailag is érzékelhetővé.



(Küldetés információ: Áradat)

Dora

A csapat tartotta a megfelelő irányt, de egyszer a pilóta megszólalt.
- Nagyszerű itt lent lenni magukkal, de biztosak vagyunk abban, hogy a jelig gyalog akarunk sétálni? Úgy informáltak elég messze van. Kár, hogy nem repíthettem oda magukat. Tudják repülni az valami felemelő. Mikor az ugró a levegőben cikázik - hirtelen elhallgatott. Körül nézett és kissé aggodalmasabb hangon megérdeklődte. - Biztos, hogy itt nem él semmi veszélyes állat? Medve? Valami Űrfarkas? Mutáns dinoszaurusz? Emberevő majomutánzatok?
- Ne féljen hadnagy, nem hagyjuk, hogy egy űrnyúl magára ugorjon! - szólt oda félig vicces, félig komoly hanglejtéssel Wallace százados.
- Oké, de mi van, ha ezek mind egyszerre támadnak? - tette fel a kérdést.
- Nyugodjon meg hadnagy, ez itt nem a Pegazus, ahol valami emberiesített lidérc, avagy Michael szörnyekkel aggatta tele a bolygókat - nézett rá Trucker, de utána a PDA-ja képernyőjét szemlélte tovább.
A hadnagy körbenézett, nem-e követik őket valami mutáns űrlények, majd még megszólalt - Oké, én tényleg jobban szeretek repülni...
Bright eddig csak csendben mosolygott, de most a hadnagy ijedtségét látva elővett egy energiaszelet és elé nyújtotta.
- Egyen egy kicsit. Oldja a stresszt.
- Kösz - vette el az ennivalót.
Ezután csend költözött közéjük. Dora elől menve, bal oldalról a kidőlt fákon a hajó oldalát szemlélhette, itt-ott még apró füstnyúlványokkal.
- Még nincs jele ellenségnek. Vagy maguk szerint csapda? - és először is White őrnagyra nézett a mellette álló. - Nézzék el, de nem tetszik nekem ez a "Lelövöm a hajót és utána csend van" című előadás.

Nem elérhető Jack O'Neill

  • Homeworld Security
  • Ember
  • 3. szint [60 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 315
  • Tapasztalat: 462
  • Karakterlap: Jack O'Neill
  • Rang: Altábornagy
Re:A Változó hegység
« Válasz #5 Dátum: 2016.12.26. 19:32:47 »
Jack megpróbálta felidézni magában, hogy látott-e régebben hasonló jelet a felugró képernyőn. Nagyon nem is törhette a fejét, mert az ugróban tartózkodó tudósok beszélgetésére is kíváncsi volt, no meg Rogers százados sem éppen a legjobb hírekkel örvendeztette meg.
- Van ott épp elég tudós, hogy rájöjjenek, mi a baj - dünnyögte Jack, de ide is el kellene valaki, mert valami itt sem kerek...
Egy pár percig még a Phoenix közelében siklott az ugró, mintegy utolsó tiszteletkörrel akarta ellenőrizni a hajót, amikor apró rángatózást észlelt.
- Hogy az a... -kezdte volna mondani Jack, amikor ezt egy tudós is megerősítette a maga tudományos módján.
- Igen, észlelek! Maga nem? Nem érzi ezeket is kicsi rángatásokat? - kérdezte vissza Jack kissé ingerülten. Most mit vár tőlem? Hogy találjam ki mi okozza ezt? Az nem a maga dolga lenne? Szerintem nagyon gyorsan találjon ki valamit, mert lehet hogy úgy járunk, mint a Phoenix.
- Hogyan? - kérdezett vissza a tudós. Mire is gondol tulajdonképpen?
- Mire? Hát erre! - mutatott Jack a képernyő felé. Látja? Nem látja? Hát már én sem látom, mert eltűnik egy pár percen belül minden információ.
Jack kétségbeesetten próbált koncentrálni a képernyőre és arra, hogy mutassa a térképet, de sajnos, eltünt minden... és hogy a káosz még teljesebb legyen, az ugró már nemcsak rángatózott, hanem elkezdett lassulni is.
- Ajajjj..., no kapaszkodjanak, mert mindjárt földet érünk, és nem tudom, hogy mennyire lesz sima a landolás.
Az ugró utasai egymásra néztek, és némaságba burkolóztak.
- Uram - szólalt meg Rogers százados - ez lehet a bolygó lakóinak a műve?
- Nem tudom - felelte a tábornok őszintén. Ha sikeresen landolunk a bolygón, akkor nagyon óvatosnak kell lennünk. Mert ahogy elnézem, ennek a bolygónak a lakói előbb lőnek, aztán kérdeznek. Azt hiszem most jött el a pillanat, hogy elmondjam, most már nem tudok mit tenni, mert az ugró rendszerei is irányíthatatlanok, úgy hogy zuhanásra felkészülni. Csak lassítani tudom az eseményeket, megállítani nem. Remélem valami kellemes helyen érünk földet. Ha tudja még értesíteni a Phoenixet, akkor annak épp most jött el az ideje.
- Igen uram - válaszolta Rogers százados, és megpróbálta a rádiót életre kelteni.
Közben Jack minden tudására szükség volt, hogy az ugrót vitorlázó repülő módra fogja, így fékezve a zuhanást. Ahogy lassult az ugró és csökkent a magasság, egyre több mindent láttak ismét a bolygó felszínéből, de  közben jócskán eltávolodtak a Phoenixtől.
- Vajon merre lehetünk? - tette fel a kérdést csak úgy magának Jack, választ sem várva a mögötte ülő tudósoktól.
"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."  (Woody Allen)

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:A Változó hegység
« Válasz #6 Dátum: 2017.01.11. 21:34:42 »
(Küldetés információ: Áradat)

Jack

Rodgers a rádióval bajlódott.
- Itt Rodgers! Phoenix! Hallanak? - majd hangosabban -, Itt az Ugró! Phoenix, vétel! Zuhanunk, ismétlem jelenleg irányíthatatlan a jármű és ismereten koordináták felé tartunk! Ha hallja valaki jelezzen! - nem volt nyugodt, de ezt még vagy négyszer elismételte.
- Az nem mindegy? - pattant fel egy tudós a háta mögül, s Jack csak annyit észlelet, hogy már a raktérben matat.
A tudós előhozta az ugró rejtett paneljét és a kristályokkal matatott. Az ugróban a többiek csak figyeltek. Jack néha-néha még láthatta a fel-felugráló képernyőt, de az már csak valami össze-vissza maszatra emlékeztethette. Semmi értelme nem volt. A kinti táj pedig közeledett. Egész addig, míg hirtelen az ugró rendszerei reagálni kezdtek, s Jack az utolsó néhány másodpercben rántotta fel a kormányt. Így is lekaszáltak néhány fenyőcsúcsot, de nem zuhantak le.
A tudós megkapaszkodott az elválasztó falban.
- Ez nem én voltam. - Jelentette ki és hozzáette. - Pedig örültem volna, ha én hozom helyre, de most tényleg nem csináltam semmit.
Rodgers Jack felé fordult.
- Uram. Nem értem el a Phoenix-et. Meglehet, már hatótávon kívül vagyunk. S most, hogy a hajó még elég sérült állapotban van, az egyes rendszerek sem működnek olyan hatótávval mint eddig. – A kinti tájra nézett. – Maga szerint az ugró még meg tudja találni a jelet? Vagy valami mást esetleg?