Szerző Téma: Amon templomkörzete  (Megtekintve 755 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető M.A.L.P.

  • Helyszínelő
  • Mesélő
  • 3. szint [60 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 437
  • Tapasztalat: 0
Amon templomkörzete
« Dátum: 2014.05.04. 14:01:36 »
« Utoljára szerkesztve: 2014.05.04. 14:58:35 írta Daelon Dax »
Atlasz tartja a sárgolyót.... én az univerzumot.
"A valóság az, ami nem hajlandó megszűnni attól, hogy nem hiszünk benne." /Philip K. Dick/

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #1 Dátum: 2014.05.04. 14:45:41 »
Ámon

Hazatérésed alkalmából a Volac népe ünnepséget kíván rendezni a tiszteletedre, s ez jó alkalom arra, hogy megerősítsd híveidet a beléd vetett hitükben. Az ünnepség előkészületeit papjaid végzik, a te utasításaid alapján. Jelenleg éppen a templom hüposztilcsarnokában (oszlopcsarnok) tartózkodsz, melyet hihetetlenül magas, gyönyörű domborművekkel díszített falak és tető vesz körül. A napfény csak a keskeny ablakokon keresztül szűrődhet be.


Éppen a ünneplések alkalmával szokásos körmenet útvonalát beszéled meg a csarnokban veled lévő papokkal, amikor is az egyik templomszolga izgatottan szalad hozzátok, és kéri, hogy kövessétek. Kivezet titeket egészen a templomkörzet falain kívülre, majd átmentek a másik, kisebb körzet területére (a topicnyitó hozzászólásban a nagy templomkoplexum melletti kisebb fallal körülvett komplexum az), ahol aztán a komplexum hullámos tetejű, keleti oldalú falának tövében egy kis szentélyt találtok, amely bár egész jó állapotban maradt meg, látszik, hogy már megviselte az idő. A templomszolga bevezet benneteket a szentélybe, ahol aztán egy magas kősztélét láttok magatok előtt, mely kissé ugyan megviselt, ám az írás rajta elég jól olvasható:


Első látásra úgy tűnik, a szöveg nagyon ősi goa'uld dialektusban íródott, így a fordítása nehéznek tűnik. A közeledben lévő papok sajnos nem értik a sztélé szövegét. A templomszolga állítása szerint álmában értesült a sztélé hollétéről, amely annak a szentélynek a falába volt rejtve, ahol most is tartózkodtok.
« Utoljára szerkesztve: 2014.05.04. 15:01:11 írta Daelon Dax »

Nem elérhető Ámon

  • Goa'uld
  • 1. szint [10 kredit]
  • Hozzászólások: 39
  • Tapasztalat: 12
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #2 Dátum: 2014.05.04. 17:18:51 »
A csillagkapu fényesen villan fel a neki kialakított díszes emelvényen, elsőként a kos alakulat két katonája érkezik, őket két újabb harcos, az őség parancsnoka, a kísérő papok, egy szolgáló és végül Ámon követi egy újabb csapatnyi katona kíséretében. A kapu elcsendesül és a fény kialszik miközben Ámon elmosolyodva körbenéz a kapu körül álló hatalmas tömegen. A főváros legtöbb lakója önszántából kiérkezett üdvözölni urát s annak érkezésekor kérés és felszólítás nélkül letérdeltek hangosan, egy emberként kántálva az- Üdv néked nagyúr szavakat-.
A több mint harminc ezer ember mintha csak szobor lenne úgy elcsendesül a köszönés után, hogy hallja az uralkodó szavát. Ámon mint mindig ezúttal is előbb körbenéz. A tömeg négy kocka alakú alakzatban áll és fegyelmezettségéről mi sem tesz jobban tanúbizonyságot mint az, hogy maguktól álltak így fel. A városi őrség egy sorfalat alkot a kapu körül, jó harminc méternyi helyet biztosítva az érkező csapatnak. Ámon keze a magasba lendül, a nemes úr üdvözli népét.
Jó fél órába telt mire a csapat a tömeg élén bevonult a gyönyörű város utcáira, Ámon pénzt osztott az embereknek, néhány lakóház javítását rendelte el az ott lakó családok nagy örömére, majd találkozott a városban élő nagyon is kevés árvával. Ezek a gyerekek balesetekben vesztették el a szülőiket de nem maradtak egyedül, kedvük szerint költözhettek be a hadsereg, a papság vagy éppen a tudósképző intézmények árvaházaiba ahol rendes tanítást kaptak és később méltó tagjai lettek a városnak.
Miután minden szükséges és szükségesnek vélt dolgot elvégzett a nagyúr átvonult a templomba ahol papjai letérdelve üdvözölték.
-Üdv néked hatalmas Ámon- Zengték a papok miközben az uralkodó lassú léptekkel bevonult a halvány fényben úszó templomba.
-Üdv nektek.- Köszöntötte Ő is a papokat egy meghajlásra emlékeztető mozdulattal majd intett, hogy jöhet bármi amit a vezetők mondani akarnak, most, hogy újra itthon van ideje elkezdeni a teendőket.
-Nagyuram, kívánságod szerint élelmet és pénzt osztottunk, kijavítottuk a szobrokat és az utakat, helyre állítottuk valamennyi közintézményt.- Ámon elmosolyodva bólintott.
-De kérlek fenséges úr hallgasd meg a papság intését..-Ámon pontosan tudta mit akarnak mondani a papok így leintette a beszélőt.
-Csendet Xeras. Pap vagy s nem kincstárnok, nem tiszted engem a költségekről tájékoztatni. Elég nekem egyszer hallani a költségeket.- A pap rögtön hátrébb lépett és fejet hajtott jelezve, hogy megértette.
-Sosem fogom megérteni miért sokalljátok annyira a költségeket. Tanif, lépj közelebb ne hidd, hogy a tömeg elrejt.- A kincstárnok már lépett is ki a papok háta mögül egy halk köhintés és egy mély meghajlás kíséretében.
-Nagyuram a költségek jó hatezer aranyra rúgnak- Ámon ismét intett.
-Beszélj hát most arról menyit szereztünk egy hónap alatt.- A kincstárnok megköszörülte a torkát de Ámon nem várta meg a választ.
-Tíz ezer aranyat. Tanif te és Xeras holnap jelentkeztek a földműveseknél. Meglátjuk , hogy egy heti munka után is sokallni fogjátok-e az adományokat.- A két férfi nem mert ellenkezni. Az Isten szava szent így elfogadták az vigasságtételt és távoztak.
-Nos, akkor jöjjön a körmenet.- Ámon a terem közepére helyezett asztalhoz sétált amin a térkép feküdt. A térkép a város rajza volt amit minden évben frissítettek így garantáltan minden rajta volt. Az asztalnál csak kevesen kaptak helyet, a városi őrség parancsnoka, a papok vezetői, a kos alakulat parancsnoka, a térkép készítő, egy írnok és a segédjei, egy szolgáló és maga Ámon.
-Halljam mit javasoltok?- Ámon egy kéz mozdulattal jelezte, hogy beszélhetnek a szervezők.
-Javaslom, hogy induljunk a palotától, át a főtéren a szobrod előtt uram amit a nép emelt neked, végig ezen a nagyobb utcán aztán teszünk egy kört a város széli utcákon végig és megérkezünk vissza ide a templomba.- Kezdte a papok egyik vezetője miközben ujját végighúzta a tervezett útvonalon gondosan méregetve mindent.
-Ellenzem. Ha megállunk a szobor előtt az veszélyes lehet.- Motyogta a városi őrség parancsnoka mintha csak azért ellenkezett volna mert ez a dolga de tudja, hogy nincs igaza. Ámon a kos alakulat parancsnokára pillantott aki bólintott egyet.
-Megvédjük az uralkodót. Ez az útvonal tökéletes.- Ámon bólintott, az írnokok munkához láttak miközben a szolgáló szaladt is a tervezett útvonallal a kincstárnokhoz. A városi őrség parancsnoka éppen csak elindult kifelé amikor egy fiú rohant be a templomszolgák ruhájában.
-Nagyúr, nagyúr!- Ámon a fiú felé pillantott aki lihegve állt meg előtte és meghajolt. Jól láthatóan nagyon izgatott volt.
-Mi baj? –Ámon elmosolyodva nézte a fiút miközben fejében már megjelentek a lehetséges válaszok a kérdésére.
-Látnod kell uram gyere velem kérlek.- Ámon bólintott és a csapat kíséretében átvonult a templom mellett álló kisebb komplexumba. Ez volt az eredeti templom hajdanán, Ámonnak az első telepesek csak ennyit építettek mert az erőforrásokból nem telt sokkal többre azonban az idő múlásával ahogyan nőtt a vagyon és a készletek az építők a régi templom mellé egy hatalmas másikat építtettek. Azóta ez a rész nem sok funkcióval rendelkezik inkább csak afféle raktár volt amivel senki nem foglalkozott különösebben. Ámon csendesen az ősi szentély felé sétált és érdeklődve szemügyre vett mindent, az írások többsége nem olvasható néhány szótól és mondattöredéktől eltekintve. Ez még nem minden. A szolgáló egészen egy kő sztéléig vezette az uralkodót.
-Lehetetlen, érdekes de akkor is lehetetlen.- suttogta Ámon miközben közelebb lépett a lelethez és kezét nagyon óvatosan rácsúsztatta.
-A szöveg ősi dialaktusban íródott azokból az időkből származik amikor még senki nem élt a Volac-on, vagyis egészen eddig így hitték.- az uralkodó csak magához beszélt így senki nem is törődött vele inkább ámulva lesték a leletet de senki nem ment közelebb csak Ámon. Az emlékek megrohanták az uralkodó tudatát, az érintés válthatta ki a furcsa reakciót belőle. Fájdalom hasított belőle de a szimbióta szinte azonnal eltüntette az érzést, most a koncentráció volt a legfontosabb.
-Nem egészen értem a szöveget, valakinek le kell...- Ámon a következő pillanatban elhallgatott. Értette a szöveget, minden betűt ismert, látta maga előtt az összeálló mondatokat.
-Nem, nem, ez lehetetlen. -Valahol már találkozott a szöveggel de nem egészen emlékezett rá, hogy hol így jobb híján elkezdte kizárni a lehetőségeket.
-Nem Tokra, biztosan nem az.- Ámon a fejéhez kapott ahogyan a düh is eluralkodott rajta mert nem tudta lefordítani a szöveget.
-Nem az ősöktől származik. Legalábbis első látásra semmiképp.- Ámon végignézte még egyszer a szöveget, egyenlőre még nem a tartalommal törődött inkább csak az eredettel.
-Ha az övéké lenne, robbanna vagy lőne vagy akármi... nem ez túl egyszerű.- A látvány furcsa volt. Az uralkodó halkan motyogott miközben a lelet előtt guggolt és a kos alakulat parancsnoka végül úgy döntött tesz valamit amivel akaratán kívül kizökkentette urát a gondolat menetből.
-Jól vagy uram?- A parancsnok Ámon vállára tette a kezét. Az uralkodó felállt és elmosolyodva megfordult. Nem úgy tűnt mintha haragudna a megszakításért. Eluralkodott rajta a tudásvágy, végül bólintott.
-Jól vagyok. Munkára.

-Nagyuram, a lelet a műszerek szerint több ezer éves lehet. Minden jel arra mutat, hogy valódi.- Az egyik szolga hangja volt. A fiú szorgalmasan járta körbe az időközben emelvényre rakott leletet kezében jó néhány műszerrel. A szerkezetek gyakorlatilag mindent megvizsgáltak amit csak lehetett, kezdve a kőtömb összetételétől a vésés módján keresztül egészen az időrendi keletkezésig. Ámon csendesen fürkészte az új lelet miközben fejében kavarogtak a gondolatok.
-Nagyuram, a fiú alighanem téved hiszen ezen a bolygón nem volt semmi azelőtt, hogy te élettel töltötted meg.-Szólt a fekete köpenyt viselő papok vezetője miközben hitetlenkedve a leletet fürkészte.
-Hogyan lehetséges ez?- Lépett közelebb a városi őrség parancsnoka miközben kezét kissé előre nyújtotta, hogy megérintse a leletet, de erre nem kapott lehetőséget az emelvény előtt álló kos alakulat egyik katonája nem engedte egy méternél közelebb csak a tudósokat és a papokat akik eléggé okosak voltak ahhoz, hogy ne érintsék meg a több ezer vagy talán több millió éves leletet.
-Tanar mi van a leletre írva? –Ámon a mellette álló papra pillantott, ő volt mind közül a legöregebb és legbölcsebb. A papok közt a rangot az idő és a megszerzett tudás hordozta amit a köpenyre vart minták színe hívatott mindeninek a tudomására juttatni. A férfi köpenyét kék minta díszítette vagyis ő állt jelenleg a ranglétra legtetején, többek közt ennek volt betudható, hogy Ámon mellé mert állni. A férfi megvakarta kissé az állát.
-Fájdalom nagyúr de fogalmam sincs, érkezésünk óta próbálom lefordítani de nem megy.- A férfi lehajtotta a fejét mint a kisgyerek aki rosszat csinál és szeretné megúszni a dolgot büntetés nélkül. Ámon arcára halvány mosoly kúszott majd megérintette a férfi vállát.
-Ne aggódj öreg barátom, én el tudom olvasni.- A nagyúr lassú léptekkel a terem közepéig sétált, hogy pontosan a kő előtt álljon.
-Az hogyan lehetséges?- suttogta az egyik pap de társai nyomban elhallgattatták a fiatal férfit.
-Te ostoba, urunk tudása jóval nagyobb mint amit te az egész életed alatt képes leszel megtanulni. Figyelj inkább.- Ámon persze jól halott mindent de most a lelettel foglalkozott, lesz még elég ideje lenyűgözni a fiatal papokat, különben is utálta ha bólogatók veszik körül akik sosem kérdeznek.
-Attól tartok, hogy a bolygót már birtokolta valaki.- Ámon nem tűnt csalódottnak. Amikor ide érkeztek erre a lakatlan világra és lábukat először a zöld fűre tették ő már érezte a letűnt korokat, persze akkor még nem tudta pontosan mi az amit érez, csak azt tudta, hogy ide kell telepednie, ide a Volacra
-Már pedig ha igazam van és most tegyük fel, hogy igazam van akkor öreg barátom Tanar te és a felderítőid tévedtetek.- Ámon arcán a mosoly igencsak megnőtt ugyanis az öreg pap már hosszú ideje szolgálta, többször is rámutatott az uralkodó tévedéseire de ő maga csak most hibázott először és ennek a nagyúr szívből örült.
-Bocsáss meg- Az öreg ember letérdelt de Ámon csak nevetve legyintett.
-Ha mindenkit megbüntetnék aki egy kicsit is hibázik már senki nem állna körülöttem. A lényeg nem az ami volt hanem az ami van.- Mindenki érdeklődve figyelte a férfit és epekedve vártak a parancsaira.
-A kos alakulat őrizze a leletet. Küldessetek minden tudósomnak aki nem dolgozik semmin, haladéktalanul induljanak haza.- Ámon beszéd közben a többiek felé fordult, a nap halványan besütő sugarai megvilágították hófehér arcát és díszes de egyszerű ruházatát.
-Tronis parancsnok minden emberét hozza ide aki éppen nincs őrségben. Kutassák át az egész templomot, ássanak annyira mélyre amennyire csak lehet, egy csapat a hegyekbe megy és átvizsgálják a barlangokat.- A városi őrség parancsnoka bólintott és két katona kíséretében már rohant is, hogy megszervezze a dolgot.
-Rendeljenek ide annyi embert amennyit kell, kérdezzék ki a lakósokat nem-e találtak bármit ami nem hétköznapi. Mondjuk egy ősi leletet.- Az egyik parancsnok mosolyogva bólintott és néhány pappal együtt már indult is. Ámon megállt a fiú előtt aki a leletet találta.
-Te pedig gyere velem és mesélj.     
   
« Utoljára szerkesztve: 2014.05.05. 19:11:02 írta Ámon »

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #3 Dátum: 2014.05.13. 15:41:38 »
Amon

A templomszolgával töltött séta közben a következő történetet mesélte el neked:

- Ó hatalmas isten, megtiszteltetés számomra, hogy személyesen neked mondhatom el felfedezésem történetét!  Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtt egy különös álmot láttam. Egy sírhalomnál jártam álmomban, messze nyugaton, a Nagy folyó túlpartján. A sírhalom közelében már senki sem járt emberemlékezet óta.  S amikor odamentem az örökhajékhoz, ásni kezdtem a közelében, mint aki elrejtett valamit, és tudná hogy ott van. Kisvártatva egy kis fa ládikát találtam, melyen egy ősi nyelven a következő felirat állott az istenek ősi nyelvén: "Aki ismeri az ősisten nevét, feltárulnak előtte az idők kezdetének titkai." Én pedig kimondtam az egyetlen ősisten nevét, akit ismertem, Kematef őskígyóét, aki te magad voltál, mielőtt még a világot teremtetted, ó Egyetlen, kinek alakjai az ő összes helyén megtalálhatók! S ekkor a ládika felnyílt, s egy nagyon régi, féregrágta papirusztekercset találtam benne. Kivettem díszes fémtokjából, felnyitottam a tekercset, majd olvasni kezdtem. Az írta meg, hol van az az ősi sztélé, melyhez elvezettelek. Mikor felébredtem, követtem álmom útját, és megtaláltam a helyet ahol jártam. Valóban volt egy sír messze nyugaton, a Nagy folyó túlpartján. Mire odaértem, már alkonyodni kezdett. Rövidenes ásni kezdtem ott, ahol álmomban is ástam, és megleltem a ládikát. Mikor felnyitottam úgy ahogy álmomban tettem, valóban az volt benne, amit vártam, maga a tekercs, rajta az írással, ami elvezetett a sztéléhez, mely annak a szentélynek a falába volt beleépítve és az üres hátoldalára fordítva, ahová elvezettelek. Én elfordítottam a sztélét, s akkor láthatóvá vált az írás, amelyet senki sem képes elolvasni rajtad kívül uram.

Nem sokkal azután, hogy a fiatal templomszolga elmesélte hogyan talált rá a sztélére, Tronis megjelent összeszedett embereivel, és megkezdte a templomkörzet módszeres átfésülését. Fél napon át kerestek szokatlannak tűnő dolgokat, ám végül nem találtak semmit, ami a sztélére utalna. A templomszolga ugyan megmutatta neked a régi, féregrágta papirusztekercset, amit talált, ám azon a sztélé hollétén kívül nem volt írva semmi, a többi része ugyanis az enyészeté lett. Nyilván már akkor is erősen sérült volt, amikor a ládikába helyezték.

Magán a sztélén egy régies stílusban írt mítikus elbeszélés volt, amely a Volac teremtés előtti állapotát írta le, vagyis azt az időt, amikor elméletileg életnek még nem szabadott volna lennie a bolygón. Eszerint Atum, az istenek apja érkezett egykor ebbe a világba sokmillió éve, egy ősi haldokló világból, melyet Nunnak hívtak. Otthont keresett magának, ahol új életet kezdhet és ahol olyan alakot ölthet, amely révén meghosszabbíthatja életidejét. Átkutatta ezt a világot, ám miután meggyőződött róla, hogy ez a világ nem megfelelő számára, tovább állt. Ám mivel ez a hely ősi otthonára emlékeztette, síremléket állított apjának, Nunnak, anyjának, Naunetnek, és szülei testvéreinek: Hehnek és Hauhetnek, Keknek és Kauketnek, illetve Tenemunak és Tenemetnek.

A városlakók és a környék átkutatása óhajod szerint folyik, bár mivel elég nagy területet kell átkutatni és sok embert alaposan kikérdezni, egyelőre nem tudni mennyi ideig fog tartani.

Nem elérhető Ámon

  • Goa'uld
  • 1. szint [10 kredit]
  • Hozzászólások: 39
  • Tapasztalat: 12
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #4 Dátum: 2014.05.20. 13:55:00 »
A hűvös templom csarnokai szépen lassan eltűntek a fejük fölül miközben Ámon és a szolgáló megérkeztek a templom elé. A fiú ahogyan azt illet egy pár lépésel az uralkodó mögött haladt miközben halkan ugyanakkor érthetően beszélt, meg ne bántsa Istenét.

 - Ó hatalmas isten, megtiszteltetés számomra, hogy személyesen neked mondhatom el felfedezésem történetét!  Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtt egy különös álmot láttam. Egy sírhalomnál jártam álmomban, messze nyugaton, a Nagy folyó túlpartján. A sírhalom közelében már senki sem járt emberemlékezet óta.  S amikor odamentem az örök hajlékhoz, ásni kezdtem a közelében, mint aki elrejtett valamit, és tudná hogy ott van. Kisvártatva egy kis fa ládikát találtam, melyen egy ősi nyelven a következő felirat állott az istenek ősi nyelvén: "Aki ismeri az ősisten nevét, feltárulnak előtte az idők kezdetének titkai." Én pedig kimondtam az egyetlen ősisten nevét, akit ismertem, Kematef őskígyóét, aki te magad voltál, mielőtt még a világot teremtetted, ó Egyetlen, kinek alakjai az ő összes helyén megtalálhatók! S ekkor a ládika felnyílt, s egy nagyon régi, féregrágta papirusztekercset találtam benne. Kivettem díszes fémtokjából, felnyitottam a tekercset, majd olvasni kezdtem. Az írta meg, hol van az az ősi sztélé, melyhez elvezettelek. Mikor felébredtem, követtem álmom útját, és megtaláltam a helyet ahol jártam. Valóban volt egy sír messze nyugaton, a Nagy folyó túlpartján. Mire odaértem, már alkonyodni kezdett. Rövidesen ásni kezdtem ott, ahol álmomban is ástam, és megleltem a ládikát. Mikor felnyitottam úgy ahogy álmomban tettem, valóban az volt benne, amit vártam, maga a tekercs, rajta az írással, ami elvezetett a sztéléhez, mely annak a szentélynek a falába volt beleépítve és az üres hátoldalára fordítva, ahová elvezettelek. Én elfordítottam a sztélét, s akkor láthatóvá vált az írás, amelyet senki sem képes elolvasni rajtad kívül uram.

Ámon csak bólintott mikor a fiú befejezte a mondandóját, tekintete a távolba meredt miközben elméjét megrohanták a gondolatok. A fiú minden százává ott csengett, még a legapróbb szócskát sem felejtette el a nem éppen rövidnek nevezhető beszámoló ellenére sem. Kétségtelen, hogy furcsa dolog ami a szolgálóval történt, pontosan megálmodta hová kell mennie. Talán egy lelet lehet ami hívja a fiút vagy éppen valami egészen más.

A gondolat menetet az egyre hangosabb morajlás zavarta meg. Az őrség parancsnoka Tronis volt az, a férfi jó ötven embert szedett ösze és a kisebb héjőrséghez méltóan díszlépésben vonult be a templomba mintha csak arra készülne, hogy átvegye az irányítást a fontos épültet felett. Ámon halk sóhajt halazott mert a morajlás a fejében megszűnt, elhallgattak a gondolatok. A kis csapat nekiesett a feladatnak és tövéről hegyére mindent átvizsgáltak.

A keresés rengeteg ideig tartott de Ámon végig ott maradt a fiúval együtt. A papok de a katonák is próbálták rávenni, hogy pihenjen ez azonban senkinek nem sikerült elvégre a katona sem pihentek. A keresés végül nem sok eredményt hozott.

-Nagyúr jelentem sajnos nem találtunk semmit.
Az őrség parancsnoka lehajtotta a fejét de Ámon egy lépést közelebb lépett hozzá és vállára tette a kezét.

-Hozz magaddal harminc embert.

-Hová megyünk?

-A fiú a sírhoz vezet bennünket.

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #5 Dátum: 2014.05.27. 16:48:49 »
Amon

A fiú készségesen elvezetett téged és embereidet a Nagy folyó túlpartjára, a templomtól nyugatra. Utasításodra egy hatalmas bárkát készítettek fel az útra a város lakosai, megrakva mindazzal, amire a hosszú utatok során szükségetek lehet. A bárka "raktára" a hajótest belsejében volt, orra és tatja Amon kosának fejére volt kifaragva, s a fedélzeten egy szentély volt, kifejezetten Amon számára, finom vászonlepellel körbetekerve. Nagysága ellenére azonban könnyedén siklott a vízen.

Amon bárkája (a felvétel Abüdoszból, I. Széthi templomából való)

Nem sokkal indulásotok után a széljárás megváltozott, illetőleg jelentősen megerősödött. Olyannyira, hogy még a hajót is elfordította délnek, majd lefelé kezdte sodorni a folyón. Az áramlat sajnos olyan erős volt, hogy az embereid semmiképpen sem tudták a hajót az eredeti útra visszaterelni. Az ég azonban nem látszott borultnak, így semmi sem indokolta a már viharos erejű széllökéseket. Órákon át hánykolódtatok, míg be nem tértetek egy mellékágba, amely a fiú által említett sírhelyhez sokkal közelebb volt, így jelentősen lerövidült a menetidőtök. Körülbelül még 2 órát haladtatok előre a mellékágban, mire odaértetek a sírhoz viszonylag közel. A viharos szél ezután nemsokkal el is ült, s az embereid azt hitték, te okoztad azt, hogy hamarabb a célhoz jussatok.  Különösen a szolgafiút ejtették ámulatba a történtek, aki maga sem tudott erről a vízi útról.

Néhányszáz méterrel a mellékfolyótól északnyugatra volt a piramis, mely elé egy templomot is építettek. Utóbbi már elég romos állapotban volt, a piramis alakú sírhely azonban elég jó állapotúnak tűnt:



A piramis templomába belépve egy ősi gyűrűplatformot is találtatok, vezérlőpanelt azonban nem, így az elsődleges feladatotok az, hogy valamiképpen aktiváljátok a gyűrűket és megtudjátok, hova is vezet pontosan. A kézifegyvereden lévő transzportgyűrű-aktiváló gomb sajnos nem működik ezen a gyűrűn, mivel nem ehhez van beállítva. A templom többi része romossága miatt sajnos nem volt felderíthető.


Nem elérhető Ámon

  • Goa'uld
  • 1. szint [10 kredit]
  • Hozzászólások: 39
  • Tapasztalat: 12
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #6 Dátum: 2014.06.02. 13:19:24 »
-Nagyúr parancsod szerint előkészítettük a hajódat.
A szolgáló mélyen meghajolt majd távozott is nehogy megzavarja Istene nyugalmát. Ámon már ezerszer elképzelte, felvázolta majd újratervezte magában a látványt ami majd a sírnál fogja őket várni. A lelet sosem látott jelentőségű volt és azt jelentette, hogy a Volac ennyi év után még mindig tartogat újat. Ámon összefüggésben hálás volt a fiúnak az ébresztésért mert ha gondolatai fogságában maradt volna talán a sírhely is megsemmisül mire befejezi a gondolkodást.
Lassú léptekkel kisétált a harminc ember elé akiket az őrség parancsnoka válogatott össze. A városi őrség tagjai (mint minden katona az Ámon uralma alatt lévő területeken) alapos fizikai és mentális kiképzést kaptak még akkor is ha látszólag kevés szükség volt rá. Nos, a nagyúr előtt álló katonák a jobbak közül is a legjobbak voltak. Fejhajtással üdvözölték urukat, amit Ámon viszonzott is majd az élre állva indult egyenest a folyó felé.
A hatalmas bárka már megrakodva állt készen az utazásra ami nem sok izgalmat ígért. A katonák egy- kettőre beszálltak amíg Ámon váltott néhány szót az öregekkel akik a berakodást irányították, majd felszélt ő is a hajóra. A kos alakulat katonái közül most csak hatan voltak jelen, az uralkodóban azonban szemernyi kétség sem volt a biztonságot illetően. A hajó szépen lassan indult el az utazásra és kínált fel újabb lehetőséget a gondolkodásra. Ámon szemei előtt ott lebegett a lelet, a sírban rejlő lehetőségek illetve az olvasható és olvashatatlan szöveg részletek is. Hallotta a papok és szolgálók szavait illetve a régebbi időkből jövő emlékeket is. Minden ott víz hangzott a fejében és ő imádta ezt.
A Volac, a szarkofág tökéletesítése, a pajzs ami ott fénylett a katonák kezén és már megannyi életet mentett meg mind egy-egy ilyen felfedezéssel kezdődött. Minden véletlen ugyanakkor véletlenek nincsenek. Ámon máris látta maga előtt ahogyan újabb dolgot fedez fel amivel talán még többeket menthet meg, vagy amivel elhozhatja azt a békét ami az ő birodalmában uralkodik. Miden eszközzé megvan és ezt csakis az előrelátásának köszönhette. Azelőtt lépett, hogy szükséges lett volna a lépés, azelőtt mászott ki a csapdából, hogy egyáltalán megtalálta volna azt. Végignézett emberein majd tekintete megállapodott a hullámokon. Ezrek követik őt, külön külön csak vízcseppek de együtt megállíthatatlan folyam ami mindent tisztára mos. Lehunyta szemeit és engedte, hogy a nap sugarai lágyan cirógassák az arcát, látta maga előtt ahogyan a birodalom minden egyes szeglete együtt dolgozik a tökéletességért. A Volac csak egy bolygó volt érkezése előtt de ő felépítette a civilizációt és ültető szívvé változtatta, egy szív lett ami pumpálja a vért a birodalom minden szegletébe. Most már készen állt, lecsendesedtek a gondolatai ahogyan felkészült a birodalma utolsó és talán legnagyobb rejtélyének a megoldására. Kezdődhet a tánc.
Épp csak elhangzottak a szavak a fejében amikor hirtelen minden megváltozott. A szél felkorbácsolta a hullámokat és bár a legénység igyekezett mindent irányítani a hajó elfordult.
-Hagyják. A szél majd vezet, csak kapaszkodjanak.
Ámon szavai betöltötték a hajót, a viharos szél sem volt képes elnyomni a hűvösen nyugodt és határozott hangot. Az uralkodó felkelt, szemei a vizet és a horizontot fürkészték. Újabb furcsaság. Újabb megmagyarázhatatlan dolog ez biztosan nem véletlen. A kos alakulat katonái merev szoborként áltak a vihar ellenére, épp mint az uruk. A bárka tovább hánykolódott, a legénység csak kapaszkodott és továbbra is a parancsnak megfelelően nem csinált semmit, nem mintha képesek lettek volna irányítani a hatalmas monstrumot a szélsőséges körülmények ellenére is. Ámon állva nézte tovább a kétségkívül érdekes történéseket és kíváncsian várta a végeredményt, a szó legszorosabb értelmében csak sodródott az árral ennek ellenére a magabiztossága a legénységbe is új erőt öntött és egy-egy bátrabb matróz rendre elengedte a kapaszkodót és elindult feladatát végezni már amennyire ez lehetséges volt.
Órák teltek el de az idő múlása senkinek nem tűnt fel mindenki csak azt várta hová viszi a hajót a szél. Újabb irányváltás. A hajó egy mellékágba sodródott és a távolban feltűnt valami. A képződmény egyre inkább elnyerte formáját ahogyan a bárka közelebb ért, a szél elcsendesedett amit a legénység hangos éjezéssel jutalmazott. Az uralkodó is meglepődött rajta, hogy az ő nevét kiabálják és éltetik. Mosolya leintette a lékesedő tömeget és kézmozdulattal jelezte a szándékát miszerint ideje kikötni.
A szolgálók két nagyobb ládát hoztak fel majd a csapat elindult és néhány száz méterrel a parttól egy hatalmas piramist találtak. Ámon csak meglát az épület előtt és szemmel végigmérte. A piramis előtti templom eléggé romosnak tűnt de az uralkodó elhatározta, hogy előbb utóbb be fog jutni. Emberei felé fordult.
-Hozzatok ide mindent a hajóról, tábort verünk. Zárjátok le a helyszínt húsz méterekként aljon őr és mindent világítsatok ki sötétedésig. Egy csapat átvizsgálja a piramis környékét senki ne lépjen az épületbe csak a környéket vizsgáljátok át egyenlőre. Én bemegyek.
Még mielőtt ellenkezhetett volna akárki Ámon a kos alakulat katonái kíséretében elindult és csakhamar módot is talált a bejutásra. Az első katona belépett és körbenézett, szinte rögtön megfordult és jelzett a többieknek, hogy minden tiszta. Az uralkodó is belépett mikor már mindenki bent volt és érdeklődve tapasztalta, hogy egy gyűrű platformot találtak de a további vizsgálódás ellenére sem találták meg a vezérlőpanelt. Ámon az egyik katona felé fordult.
-Trinag vissza mész a fővárosba és hozol erősítést, továbbá rendeld el, hogy minél több fiatal erős fiút ide hozzanak szükség lesz a dolgos kezekre tisztességes jutalom mellett természetesen.
-Igen nagyúr
Meghajolt a tetőtől talpig páncélba bújtatott katona majd el tűnt a távolban alig öt perc alatt. A katonák felvették a védelmi alakzatot miközben Ámon a templom többi részét kezdte tanulmányozni különös tekintettel a feliratokra, képekre s mindenre ami egy kicsit is érdekes vagy hasznos lehet. Tulajdonképp mindent hasznosnak nyilvánított és azonnal éhezőként vetette rá magtár az új leletre miközben emberei a templom körül vizsgálódtak.

Nem elérhető Merlin

  • Mesélő
  • 7. szint [280 kredit]
  • *****
  • Hozzászólások: 2 719
  • Tapasztalat: 1145
  • Kalandmester
Re:Amon templomkörzete
« Válasz #7 Dátum: 2014.06.14. 15:12:38 »
Amon

Vizsgálódásod közben az egyik bejárattól távolabb lévő falnál, melyet nagyrészt kőomladék takar el, a következő reliefre leszel figyelmes:


A relief mellett láthatod azt a hieroglif jelsort, mely három edényt, az ég hieroglifáját, három vízhullámot és egy guggoló szakállas alakot látsz. E hieroglifákból pedig rögtön tudod, hogy kié lehet ez a sír: Nun ősisten sírja ez, akit az egyiptomiak egy időben minden isten atyjának neveztek. Úgy tartották, a teremtés előtt minden Nun vizeiben lappangott, s miután megszületett benne a Teremtő, még Nunban, az Ősvízben elgondolta mit fog teremteni. Ezidáig azonban előtted még senki sem láthatta élőben, csak a Ré által róla terjesztett legendákról és mítoszokról lehetett tudomásod. Mikor az emberek fellázadtak Ré ellen, Nun volt az, aki azt tanácsolta, küldje az emberek közé Hathort, hogy pusztítsa el az emberiséget. Azt azonban nem tudni, Ré miként kérte a tanácsát, mivel az isten hollétéről már akkor sem tudott senki semmit. Talán valami távkommunikáció volt kettejük között. Arra utaló jelet sajnos nem találsz, hogy mióta lehet ott a sírban. A gyűrűkön kívül más bejáratot a piramisba nem találsz, így hát azt kell valahogy embereiddel működésre bírnod.