Szerző Téma: Isabell Sunlight  (Megtekintve 366 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Isabell Sunlight

Isabell Sunlight
« Dátum: 2015.02.07. 21:40:24 »
Név: Isabell Sunlight

Nem: nő

Faj: ember (Tau'ri)

Kaszt vagy más néven szakmai irányultság:  Tudós (Történész és nyelvész), civil.

Kinézet:
- haj: hosszú, általában egyenes (alkalomadtán hullámos), eredeti hajszín barna, jelenlegi: barna, szőke satírozott csíkokkal.
- szem: kék
- bőr: fehér
- magasság: 160 cm
- súly: 55 kg
- alkat: nőies

Kor: 29

Rang: doktor (Nyelvészeti kutatások és összefüggések világszerte).

Beszélt nyelvek:
Földi nyelvek:
- latin,
- görög,
- egyiptomi dialektusok,
- angol (anyanyelv)
- spanyol,
- olasz,
- orosz,
- cseh,
- német,
- magyar,
- a Balkán-félsziget nyelvei,
- török.

Miután bekerült a Csillagkapu Programba:
- Goa'uld,
- Ős,
- Unas.

Képzettségek, képességek (skillek): jó rejtvényfejtő és kódfejtő.

Előtörténet
[/size]

Isabell Sunlight Denver-ben (Colorado) született 1980.09.08-án. Apja, Mike Sunlight egyetemi tanár (Gépészet), anyja Molly Sunlight újságíró.

A kis Isabell mindvégig jó tanuló volt az általános iskolában, ám már ekkor érezhető volt, hogy nem lesz belőle sem orvos, sem mérnök. Ahogy múlt az idő, ez a középiskolában még szembetűnőbb lett. Még általános iskolában felfedezhető volt, hogy szereti a történelmet, ez továbbra sem változott. A különböző kultúrák történelmén át a különböző földön beszélt nyelvek is érdekelni kezdték.
Isabell pedig a padtársa és egyben szomszédja legnagyobb örömére, hónapról-hónapra állított be újabbnál-újabb szavakkal, amit szegény Leonard Rider nem igazán értett meg. Isabell pedig lelkesen magyarázta neki a szavakat és sokszor rejtvényeket csinált belőle, de ezt is inkább csak ő tudta megfejteni. Osztálytársai inkább csak csodálkozva nézték, mikor elmesélte, a szavakat és azok jelentését.
Így mikor már láthatóvá vált, hogy a lányból nem lesz sem orvos, sem műszaki szakértő, a család inkább hagyta, hogy kibontakozzon abban, amiben otthon érzi magát.
S ez a kibontakozás rohamos tempóban kezdetét is vette. Ez sokban köszönhető volt Isabell nagyapjának is, aki régész volt.
Isabell nagyon sok időt töltött a nagyszüleinél Colorado Springs-ben.  Sokat kirándultak, játszottak és a nagypapa betekintést nyújtott a kis Isabell-nek a régészt csodálatos világába. Ez vezetett ahhoz, hogy mire Isabell odakerült, hogy egyetemre menjen, már nem volt kérdés, hogy milyen szakot fog választani.
Az általános és a középiskolás éveit tehát nyaranta és telente is meghatározta a nagyapa régészet iránti imádata. Ebből Isabellre is átragadt, hiszen évszaktól függően a kirándulásokon a nagyapa szeretett "régészeti bemutatót" tartani a lánynak, amit a nagyi csak mosolyogva figyelt.
Így a régészet által, Isabell megszerette a történelmet is.
A nyelvek szeretete két dologhoz köthető: az egyik volt Isabell anyjának munkája, a másik pedig ismét a nagyapa régészet iránti rajongása és a történelem iránti érdeklődése.
Isabell még az iskolás éveinek kezdetén sok érdekes könyvet lapozgatott, amik különböző nyelveket voltak írva, s ezekről kiderült, hogy szótárak és nyelvkönyvek. Anyja újságíróként sok külföldi úton vett részt, és ezért a dolgozószoba polcán sorra álltak a szótárak. Isabell pedig lelkesen porolgatta le őket, s lapozott bele bármelyikbe. Ennek az lett a következménye, hogy egy idő után pár nyelvből elég szép szókincset sajátított el. A szavak már mentek, csak azért a mondatba rendezés kicsit többől állt, mint szavak egymás utáni sorolásából. Míg a vele egyidős lányok balettre jártak és színjátszó körbe, Isabell nyelvórákat vett. Volt, hogy kisebb utakra elkísérte anyját is, különböző országokba. S minden út előtt megtanult valamit az adott nyelven, ahova épp utazni készültek. Ilyen utazásból pedig az idő múlásával egyre több lett. Mivel középiskolás korában már nagyon jó szinten beszélt nyelveket, így néha fordítóként vitték magukkal. Isabell pedig itta a szavakat, s az újabb és újabb nyelveket.
A másik ága a nyelv szeretetének pedig a nagyapja által annyira szeretett régészetből eredt. Mivel a férfi még mindig dolgozott, így sokat járt külföldön, különböző ásatásokon. Bejárta az egész világot, s erről sokat mesélt Isabell-nek is. Mi több, pár ilyen útra magával is vitte, amikor lehetőség volt rá.
Így Isabell világjáró expedíciói két irányban zajlottak, és ő ezeket nagyon szerette. Az egyetemen már ismerték, hiszen az apja bemutatta pár professzornak, akik jó ismerőseik voltak. Így az egyetemi évek alatt, amit a Denveri egyetemen (University of Denver), kellett volna töltenie, ennek jó részét utazással töltötte, melyek tanulmányi utak voltak. Sokszor utazott ásatásokra, történelmi helyszínekre, konferenciákra, stb. Utazás közben készült a vizsgákra és volt, hogy egy távoli országból küldte el a dolgozatát. Ekkor járta be Európa nagy részét, ahol főleg az Adriai-tenger vidékét járta be. S innen indult tovább bejárni talán az "egész világot".

Miután befejezte az egyetemet, Denver-ben maradt, és az egyetemen idegen nyelveket kezdett el tanítani, miközben néha még anyját és nagyapját elkísérte egy-két külföldi útra.

Egy nap a barátaival elindult a Cheyenne-hegységbe túrázni. A kijelölt táborhelyen elkészítették a szállásokat és este történeteket meséltek. Másnap reggel elindultak az egyik eddig még meg nem mászott hegycsúcs felé. Egész délelőtt túráztak és már délutánba nyúlt az idő, mikor a hegycsúcs közelébe értek. Letértek a kijelölt útról, így elég nehezen tudtak haladni. Isabell javasolta, hogy inkább induljanak vissza, mert okkal zárták le ezt a helyet. Mivel elfáradtak, megálltak pihenni és megbeszélni a további utat. Furcsa csend volt, amit csak a saját hangjuk és a mozgásuk tört meg. Mivel láttak egy patakot innen nem messze, az egyik barátnőjével elindultak vizet hozni a kulacsokba. Mire visszaértek a barátaik körül ismeretlen emberek álltak. A kis csoport a tisztás közepén gyült össze és látszott rajtuk, hogy meglepődöttek és talán félnek. Az ismeretlen embereken a legfurcsább az öltözködésük volt. A csoportot körülvevő hét személy valami furcsa fémszerű páncélt viselt és a kezükben valami fadarabhoz hasonló tárgyal tartották a kör közepén a többieket. Mire Isabell és barátnője felfogta volna mi történik, hirtelen a hátuk mögött egy erős hang szólalat meg és a már az előbb látott fadarabbal lökdösték őket előre.
- Kree!
A csoportban senki sem mert megmoccanni, mire az egyik fiú előrébb állt.
- Hé, hé! Mi csak sétáltunk! - nézett az idegenekre - Nem tudom kik maguk, de nem most van a farsang, szóval engedjenek el minket és visszamegyünk a táborhoz...
Az egyik idegen előre lépett.
- Jaffa! Kree! - erre minden ismeretlen feléjük fordította a botot és arról hamar kiderült, hogy nem fából van, mert a fa magától nem ad fémszerű hangot és nem parázslik az egyik vége.
- Na, jó...nem szóltam... - hátrált vissza a csoportba.
- Nem tudom miféle csel ez, de a végére járunk...Ha kell végzünk veletek, ha nem fogják betartani az üzletet! - mondta az idegen nyomatékosan.
A csapat kezdett egyre jobban félni, mert ezek a soha nem látott fickók kezdtek bohókás farsangozókból rémisztő lovagokká válni.
A bokrok és fák közül hirtelen előbukkant négy másik ember. Amint előtűntek, meglepetten nézték az ott levő szituációt.
- Mit jelentsen ez?! - kérdezte az egyik öltönyös fickó.
Erre kisebb összetűzésbe keveredtek az érkezettek a fém fickókkal. Isabell csak annyit vett ki mindebből, hogy az ismeretlen fogva tartók a nemrég érkezetteket várták. A négyfős most érkezett csapat is elkezdett beszélni, de ismét más nyelven. Ezt a fém brigád vezetőjének látszó egyén szakította félbe egy Kree utáni hablattyal. S ezt a négy fős vezető úgy látszik megértette, mert hasonló stílusban válaszolt. Isabell kővé meredve állt és figyelt, miközben vitatkoztak. A barátnője lökte meg, mire sikerült belőle előcsalni egy pislogást.
- Kik ezek? Mit akarnak tőlünk? - kérdezte.
- Nem tudom. De az előbb oroszul beszéltek, most meg megint az-az érthetetlen hablaty...
- Nem érted? Te olyan sok nyelvet ismersz...próbálkozz, lehet rájössz.
- Nem ez teljesen új...nem tudom mihez hasonlítani...
Ekkor mint derült égből a villámcsapás tűnt fel vagy harminc fegyveres katona, alakult ki valamiféle tűzharc s az egészből annyit vettek észre, hogy őket körbe veszik és egy katonai sorfal mögé lökik.
- Uram! A civilek megvannak! A szakadár NID-t és a Jaffákat elintéztük! - hangzottak egy őrnagy szavai.
Miután a katonák biztosították a helyet, az előbbi hang csendült meg újra.
- Mégis mit kerestek maguk itt? Ez lezárt terület! Örülhetnek, hogy megúszták...Kövessenek!
A kis csapatot elvezették egy sötét színű terepjáróhoz, ahonnan akták kerültek elő. Mindenkivel aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot. A társaságon még látszódott, hogy az előbbi események hatása alatt állnak, de Isabell mikor adta át a mappát, megjegyezte az előtte levő katonának.
- Az a nyelv...nem...csak angol volt...és ne értsen félre, de azt is mondhatnánk, hogy nem földi eredetű... - Isabell talán a saját gondolatait közölte, csak hangosan.
- Megismételné kérem? - nézett rá a katona.
- Azok a világító bottal...nem álarcos bálba mentek...
- Mennyit tud róluk? - kérdezte leplezett kíváncsisággal a férfi.
- Semmit...nem ismerem őket...Köszönjük, hogy megmentettek. - s elindult az egyik kocsi felé, amivel a többieket már elvitték, de még ketten várakoztak. Az út szélén volt egy kis víz vájta meder, amibe útközben belelépett. A meder pedig nem volt stabil, így megcsúszott. A katonák felfigyeltek rá, de mire odaértek már nem tudták megfogni a kezét. Az őrnagy mikor megpillantotta a helyzetet, azonnal elvitette a két még várakozó hegymászót a csoportból és megkérte őket, hogy szedjék össze a lány holmiját és vigyék haza. A katonáknak pedig nem kellett külön mondani, hogy mit kell tenniük. Azonnal az eszméletlenül heverő lányért indultak, aki látszólag a szakadék közepén lebegett.

Egy nap után ébredt fel Isabell egy teremben, amiről hamar kiderült, hogy egy orvosi részleg egyik betegszobája lehet. Az orvos nemsokára jött és megnyugtatta, hogy rendbe fog jönni, csak enyhe agyrázkódása van és kibicsaklott a bokája a zuhanásban. Nem engedték, hogy telefonáljon, vagy bárkinek is szóljon arról ami történt. Furcsán viselkedtek és ez kezdte idegesíteni. Felfedezte, hogy sehol sem lát ablakot, s ekkor rájött, hogy vagy valami bunkerben lehet. Délután meglátogatta az a katona, akivel beszéltek még az erdőben történtek után.
- Hogy van? - kérdezte.
- Fáj a fejem és azt mondták a bokámnak is kell még pár nap, hogy lábra tudjak állni. - válaszolta - Hol vagyok?
- Örülök, hogy jobban van.  Ezt az információt még nem oszthatnom meg. Először erősödjön meg. - válaszolta a katona és kifelé indult.
- Mielőtt elvesztettem az eszméletemet...láttam, hogy...vagyis nem láttam...mégis miért nem értem földet?Nekicsapódtam valaminek...
A katona ekkor visszafordult.
- Mire emlékszik még? - kérdezte.
- Mire kellene? - kérdezett vissza.
- Semmire... - majd távozott.

Mikor ezután ismét látogató érkezett hozzá, nem egyedül jött.
- Üdvözlöm Isabell. Hank Landry tábornok vagyok. Remélem jobban érzi magát. - köszöntötte mosolyogva a férfi.
- Dr. Daniel Jackson. - mutatkozott be a másik látogató - Átnéztem a munkásságát... - egy pillanatra a tábornokra pillantott, ki egy folytassa féle mosoly után újra a nőt nézte - s mivel belefutott egy olyan dologba, vagyis még rá is esett...szóval...ajánlunk egy munkát. Amennyiben elfogadja, itt maradhat, ha nem, elengedjük.
A következő pár perc Isabell részéről igen váratlannak volt mondható. Elmondta, hogy neki már van munkája, erre csak azt válaszolta a tábornok.
- De ilyen nincs... - mosolygott.
A nemrég megismert másik férfi csak helyeslően bólogatott.
- Nem tudom mégis milyen munkára gondolnak, de itt vagyok. Segítek, ha tudok. - válaszolta mosolyogva - Kérem, elmondanák, hogy mégis mi történt velem, miután megcsúsztam? - kérdezte megkomolyodva.
- Örülünk Dr. Sunlight. Bocsásson meg, de nekem ma még el kell intéznem pár dolgot... - s a tábornok komótos léptekkel elindult kifelé.
- Mikor megcsúszott... -
- Dr. Daniel Jackson-t várják a Kaputeremben! Ismétlem, Dr. Daniel Jackson-t várják a Kaputeremeben! - szólt a hangosbemondón át egy férfi hang.
Egy fanyar mosoly közepette hátrálni kezdett, de még azért úgy döntött befejezi az elkezdett mondatát - Ráesett egy álcázott idegen űrhajóra...
Isabell megdermedve nézett rá, még a férfi ki nem ment. Egy pillanat múlva az ajtóból még előtűnt a felső teste és miközben megigazította a szemüvegét hozzátette:
- Üdv a Csillagkapu Parancsnokságon...
- Hogy hol??? - bukott ki Isabell-ből a kérdés.

Ettől a naptól kezdve Isabell rájött, hogy olyanba csöppent, amibe  nem mindenki. Mondjuk tényszerűen, olyanra esett, amire nem mindenki szokott. Az elkövetkezendő időben, míg lábadozott, megtudta, hogy hol is van igazából. Kapott egy laptopot, amin videókat nézettek vele végig, amin Dr. Jackson mesél sok érdekes dologról. Miután kiengedték a gyengélkedőről, a tábornok tudatta vele mi lesz a munkája és ez mivel jár. Történészként és nyelvészként az erre a célra létrehozott laborokban fog munkálkodni, mi több az általános kiképzés után még idegen bolygókra is kicipelik, ha kell. Isabell feje már annyira zúgott a rengeteg információtól, hogy elhagyva a tábornok irodáját fel sem nézett, csak a padlóra festett csíkokat követte. Hirtelen egy hang szólította meg, s így csak kevesen hívják, így azonnal felnézett.
- Issi? Issi? Tényleg Te vagy az? - nézett csodálkozva egy fiatal katona.
- Leo? - pislogott vissza Isabell.
- Mégis, hogy kerülsz Te ide? - kérdezte már örömteli, csengő hangon.
- Ez egy igen érdekes történet, tudod... - még most sem hitte el, hogy az előtte állóval pont itt fog összefutni - És Te, hogy kerülsz ide?
Isabell nagyon örült, hogy újra láthatja régi legjobb barátját, aki az iskolában a padtársa, s a szomszédja is volt. Utoljára a középiskolás búcsúztató után beszéltek, mikor a fiú elköltözött. Az apját ért baleset miatt úgy érzete követnie kell azt, amiért harcolt és beállt a hadseregbe.
- Miután elvégeztem az alapkiképzést, pilóta lettem. Utána jött pár bevetés s itt vagyok. De Te még nem árultad el, hogy hogyan is kerültél ide... - mosolygott rá Leonard.
- Először is túrázni voltunk a hegyekben, mikor körbe vettek minket az idegenek...a Jaffák. Utána pedig rázuhantam egy idegen űrhajóra...
- Akkor Te vagy a hajóra esős lány... - nevetett Leo.
- Ez nem volt annyira vicces... - tiltakozott Isabell.
- Bocs, tényleg nem. Ne haragudj! - mosolygott ismét engesztelően Leo. - Akkor tudsz mindent. Itt maradsz, vagy mappa és felejtsd el?
- Maradok. - válaszolta Isabell.
- Ennek örülök. - mosolygott Leo is. - Jó újra látni. Merre indultál? 
- Én...hát kapok egy ideiglenes szállást, amíg el nem rendezem a saját lakásomat, meg hasonlók. Holnap reggel indulok. Amint elintéztem mindent, jövök dolgozni. Történészként és nyelvészként lesz rám szükség. - válaszolt Isabell izgatottan.
- Igen, Te és a töri meg a szavak... - mosolygott a régi dolgokon Leo - Nincs kedved segíteni egy kicsit? Van egy új német zöldfülű a kantinban, aki még csak töri az angolt. Van, hogy fogalmunk sincs, mit akar...
- Mutasd az utat. - válaszolta Isabell.

S nem telt bele pár hétbe, Isabell nem csak történészként és nyelvészként kezdett el dolgozni a Parancsnokságon, hanem egyre többször segített az újonnan érkezők integrálásában is. Az idő múlásával pedig legtöbbször őt kérték fel, ha fordítani kellett. Volt rá példa, hogy hivatalos ügyekben is segédkezett. Miután elkezdett mélyebben belemerülni a kapu történelmébe, villámgyorsasággal tanult meg Goa'uld-ul, utána Ősül. S még Unas nyelvet is elsajátította, aminek pár küldetésen jó hasznát vette, mikor épp a bányákban levő lényekkel kellett megértetni valamit.
A Goa'uld nyelvet nagyon érdekesnek találta, főleg mivel megtudta, hogy mennyire sok közük volt a bolygóhoz is. Az Ős nyelvet szinte csodálta. Talán azért, mert a Kapuépítők nyelve volt, s talán azért, mert annyi mindent megtanult róluk. Az eddigi idő alatt szerzett információit és feljegyzéseit, amit más bolygókon szerzett, elkezdte egy adatbázisban tárolni és bővíteni. Minden újabb történelmi mítoszt, legendát, vagy csak egy oszlopon levő szöveget digitalizált és összefüggéseket keresett. Nagyon szerette az új munkáját, igaz az elején kicsit nehezen szokta meg a katonás fegyelmet. Egyre több időt töltött együtt Leonard-dal, mire egy nap ráeszmélt, hogy többet jelent számára. Leonard is viszonozta az érzéseit, és nem telet el sok idő, összeházasodtak. Mivel olyan helyen dolgoztak, ahol az ember olyan dolgokat lát és tapasztal, ami a Földön élőket néha sokkolná, így eme események, még erősebbé tették a kötődésüket egymás iránt.
Három év telt el azóta, hogy Isabel megcsúszott és ráesett egy álcázott hajóra...s megnyílt előtte az Univerzum.

Jellem:
Barátságos, kedves és vidám. Vicces, néha olyankor is, mikor nem kéne. Munkában precíz, lelkes.
Nem túl bátor típus, civilként inkább visszahúzódik, ha harcra kerül a sor. Aggódó típus, néha túlzásba is esik ezzel. Nem sokat ért a technikához, és nem is lelkesedik érte. Túl bonyolultnak és unalmasnak tartja, mivel nem lehet "vele" elbeszélgetni. Azért tudja, hogy mennyire fontosak az újítások, de mivel nem ért hozzá, inkább ráhagyja a technikai zsenikre a technológiai dolgokat. Neki egy számítógép képernyőből, billentyűzetből, meg egérből áll. Nem érdekli mi van benne, és az sem, hogy miért. Nem szeret feltűnő lenni. Bárkinek is lenne szüksége segítségre fordításban, vagy történelmi eseményekben, szívesen segít. Csendes, ha kell, de jobban szeret társalogni. Nagyon hűséges típus, szeret főzni, hegyet mászni és filmeket nézni. Eddig nem igazán szerette a tudományos fantasztikus filmeket, ezért nem is nézte, mióta az élete egy tudományos fantasztikum, már nincs miért nézze. Elég neki lemenni a 28. szintre és ránézni a Csillagkapura.

9 pont by Sam
« Utoljára szerkesztve: 2015.02.10. 12:09:57 írta Samantha Carter-O'Neill »

Nem elérhető Isabell Sunlight

Re:Isabell Sunlight
« Válasz #1 Dátum: 2015.02.09. 12:21:59 »
Adatlap

Kor: 29 év

Tartózkodási hely: Csillagkapu Parancsnokság

A jelenlegi küldetés: Az ismeretlen terület I. rész
 
Előléptetések, kitüntetések: /

Képzettségek: Történész és nyelvész

Beszélt nyelvek:
- Földi nyelvek: latin, görög, egyiptomi dialektusok, angol (anyanyelv), spanyol, olasz, orosz, cseh, német, magyar, a Balkán-félsziget nyelvei, török.
- Miután bekerült a Csillagkapu Programba: Goa'uld, Ős, Unas.

Képzettségek, képességek (skillek): jó rejtvényfejtő és kódfejtő.

Tulajdonságok:
- erő: 3
- ész: 5
- ügyesség: 4

 
Teljesített küldetések: /

Ismert világok: A Tejúton belül pár bolygó, ahol egy-egy csapat részeként küldetésen volt. Ezek közé tartoznak olyan bolygók is, ahol Jaffák és Unasok is élnek.
Jaffa bolygók:  PX9-757 ,Paraval, P9Y-4Q6 , P5R-357,  P3C-249 , Entac
Unasok által lakott bolygók: P3X-403, P3X-888

Ismert idegen fajok:
- Jaffa: Először egy véletlen egybeesés következtében találkozott velük a Földön, minek következményeképp került be a Csillagkapu Programba. Ezek után jobban is megismerte Őket a küldetések alatt.
- Goa'uld: Sokat olvasott róluk, s megtanulta a nyelvet is.
- Unas: Megtanulta a nyelvet, párszor segített fordítani a katonák és a lények között.
- Ősök: A lehető legtöbbet igyekezett megtanulni a történelmükről, a nyelvüket is nagyon jól elsajátította. Személyesen még egy Őssel sem találkozott.

Ismert karakterek:
- CSKP: Hank Landry tábornok, Dr. Daniel Jackson, Samantha Carter O'Neill, Teal'c, Leonard Rider (férje - CSK pilóta) Dr. Lee, Dr. William Waring, Dr. Simon Coombs, Malcolm Barrett N.I.D. ügynök, Paul Davis őrnagy, Walter Harriman és a a CSKP személyzete.
- Atlantisz: még csak hallott az ott dolgozó személyekről. Személyesen még senkivel sem találkozott.

Sérülések, betegségek: Nincs.

Bővítmények: /

5 pont by Sam
« Utoljára szerkesztve: 2015.02.28. 18:32:14 írta Isabell Sunlight »