Szerző Téma: Csillagkapu - Hagyaték  (Megtekintve 410 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Jan Templar

  • CSKP
  • Ember
  • 2. szint [30 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 155
  • Tapasztalat: 143
  • S.A.S. katona; pilóta
    • The Lord of the Rings Magyarország
  • Idézet: for all mankind
  • Rang: Captain
Csillagkapu - Hagyaték
« Dátum: 2015.04.01. 16:26:52 »
Csillagkapu - Hagyaték
I. rész

Nagy volt a sürgés forgás a Parancsnokságon, mint minden nap. A csapatok jöttek-mentek bolygóról bolygóra, a tudósok, régészek, nyelvészek a talált ereklyéket vizsgálták. Mindenkinek megvolt a feladata, a bázis parancsnoka sem tétlenkedett. Egy hónapja váltotta fel Landry tábornokot a parancsnokság élén, de még mindig nem pakolt el teljesen, mert sok dolognak kellett megkeresnie a helyét. Sőt, a jobb oldali legfelső fiók kulcsát sem találta, melynek hollétéről e-mailezett a korábbi vezetőnek.
A tábornok éppen egy jelentést olvasott, mikor laptopján megjelent a bejövő üzenet ikon. Landrytől jött, így félre tette a CSK-3-rom jelentését a P3R-459-ről és egy kattintás után elé került az üzenet. Ez állt benne:

„Üdv Bill,
Mikor átvettem a Parancsnokságot Jacktől, akkor én magam egy hónapig kerestem a szekrény kulcsát, mire O’Neill beismerte, hogy soha nem használta azt a fiókot. Talán Hammond tábornok sem használta, s ez amolyan hagyomány a CSKP vezetői között.
Sok sikert kívánok a Parancsnokság élén,
Henry Landry tábornok”


Mikor végzett a levéllel, a tábornok elmosolyodott és hátradőlt.
- Előre nem tervezett aktiválás.
Hallatszott Walter hangja a hangosbemondóban, amire azonnal lement az Irányítóba.
- Ki az? – kérdezte a technikust.
- A CSK-2 azonosítója, uram.
- Íriszt kinyitni. - Mondta és már le is ment az indítócsarnokba fogadni a csapatot. - Üdv itthon. Két óra múlva találkozunk az eligazítóban.
- Uram, nincs annyi időnk. – Kezdett mondandójába Reynolds ezredes. – Tok’ra és Jaffa szövetségeseink jelentették, hogy a Lucian szövetség invázióra készül a Föld ellen. A Hellana nevű bolygón gyűjtik a flottájukat és seregüket.
- Mit tudunk erről a bolygóról? – kérdezte Ronson tábornok az ezredest.
- Eddig semmit, uram, de ha igazak a Tok’ra jelentések, nagy veszélyben vagyunk.
Ekkor átadta az idegenek jelentését a tábornoknak, aki elküldte a csapatot. Ő maga az irodájában beleolvasott a jelentésbe, és amikor végzett vele, rögtön hívta az Elnököt a piros telefonról. Fél órán keresztül beszélgettek telefonon, s mikor letette, gondterhes arccal ment le az irányítóba, majd ott aktiváltatta a kommunikációt.
- Itt William Ronson tábornok beszél. Az Egyesült Államok Elnökének parancsa nyomán ötös készültségi szintről hármas szintre lép a teljes amerikai hadsereg, illetve szövetségesei. A személyzet minden tagját kérem, hogy készüljön fel egy esetleges áthelyezésre. Ronson vége. – Ekkor Walter felé fordult. – Hívjon haza minden kint lévő csapatot, illetve az Elnök parancsára térjen vissza az Odüsszeia, Apolló és a Hammond. Végezetül értesítse Petersont, hogy három órán belül álljon készen egy gép, amely Washingtonba visz engem. - Fejezte be a mondandóját a tábornok, amelyre az őrmester csak bólintott és tette a dolgát. Ronson még egy ideig ott volt vele, ám hamarosan lelépett, átadta a parancsnokságot Reynolds ezredesnek, majd a fővárosba repült.

Négy nappal később, a Virginia államban található Pentagon épületében hívták össze a Csillagkapu Programban szereplő országok képviselőit, diplomatáit, akik mind katonai kísérettel érkeztek. Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína mellett képviselők érkeztek az Európai Unióból, a NATO-ból, illetve Japánból, Ausztráliából és Indiából. Az utóbbiakat már korábban értesítették a kapu létezéséről, ám ez idáig nem vonták be őket a döntéshozásba.
A konferenciát az amerikai Elnök nyitotta meg, aki Ronson tábornokot, a Csillagkapu Parancsnokság vezetőjét szólította fel a helyzet ismertetésére. Elmondta a Tok’ra jelentés tartalmát, melyet Chung Ni ezredes, a Sun Tzu parancsnoka megerősített.
- Az értesülések igaznak bizonyultak. Negyvenkettő Goa’uld anyahajó kering bolygó körüli pályán, illetve a felszínen körülbelül egy milliárd ember lehet.
- Mit gondol, mekkora hadseregük lehet a bolygón?
- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Jelentések szerint, körülbelül három millió fősre nőtt a Lucian Szövetség katonai létszáma. – Válaszolta a kínai ezredes.
- Bevethetnénk a bolygón nukleáris fegyvereket. – Szólt a francia nagykövet.
- Nem vethetünk be nukleáris fegyvereket egy élhető és lakható bolygó ellen, ahol számottevő a civil lakosság is. – Válaszolt Daniel Jackson a francia képviselő szavaira.
- Igaza van. Semmit sem kell tennünk, amíg itt van Atlantisz. A város fegyverzete képes megvédeni a bolygónkat. – Mondta az amerikai Védelmi Miniszter.
- Minden tisztelettel Miniszterúr, de ez nem teljesen jó ötlet. – Szólalt fel Carter ezredes. – Atlantisz rakétáinak ¾e-dét elhasználta négy évvel ezelőtt a szuper kaptárhajó ellen. Talán ezzel a flottával még el tudna bánni, de nem alapozhatjuk erre a stratégiánkat, mivel nem tudjuk, hogy mennyi hajójuk van még szerte a galaxisban. Egy megelőző csapást javasolnék önöknek, amellyel megakadályoznánk a Föld elleni inváziót. Ezáltal a Program léte sem lenne veszélyben, sőt, a földi élet is biztonságban lenne.
És még hosszasan folytatta a beszédet, amely után ebédszünetet hirdetett az Elnök, melyet a szomszédos teremben tartottak meg. Álló fogadás volt, ahol kis falatkákat szolgáltak fel a vendégeknek, közben pedig beszélgettek, ahol a Földet fenyegető veszély volt a téma.
- Daniel, nem láttad Jacket? Már három órája próbálom elérni, de nem tudom. – szólította meg Carter dr. Jacksont.
- Én nem. – Nézett gondolkodó arccal. – Nem úgy volt, hogy együtt jöttök?
- De igen, de… - Ekkor odalépett hozzájuk Paul Davis alezredes.
- Carter ezredes, Dr. Jackson. – Biccentéssel köszönt a két személynek. Daniel megkérdezte, hogy hogy van, ám ő nem válaszolt, csak baljós tekintettel nézett rájuk. – O’Neill altábornagyot szívroham érte… Sajnos több információval nem szolgálhatok az állapotáról. Az amerikai hadsereg korházába szállították. A felszínen vár minket egy helikopter. Amint készen vannak, indulhatunk.
Ami azonnal meg is történt. Sam és Daniel elviharzott a fogadásról.
A régész és a két tiszt távozása után nem sokkal folytatták az ülést. Még három órán át vitatkoztak, végül elfogadták a megelőző csapás tervét, melyet a Csendes-óceánon fekvő Atlantiszon dolgoznak ki.

A helikopterrel félóra alatt eljutottak a korház leszálló pályájához, s onnan, némi útbaigazítás után, megtalálták Jack kórtermét. A férfi nyugodtan feküdt a szobájában, ahol a csendet csak az életjelet jelző pityegés törte meg. Felocsúdva a tábornok magatehetetlen látványából, Daniel és Sam észrevette a sötétben álló két alakot. Sam nem tudott megszólalni, de Daniel köszönt nekik.
- Üdv!
- Daniel, Sam, jó látni titeket. – Mondta egy női hang a sötétből, s egyből odalépett Carterhez és megölelte. Ekkor mindenki felismerte, Cassandra Fraiser volt.
- Jack?! – Rökönyödött meg Jackson, amire felkapta a fejét Sam is, ám csalódnia kellett.
- Helló. – Köszönt ismét a fiatal O’Neill, aki nem nagyon tudott mást mondani, kissé kínosan érezte magát.
- Már beszéltünk az orvosával. Enyhe szívrohama volt. Megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. – Mondta Cassie.
- Ez nagyon jó hír. – Válaszolt Sam, aki letörölte a könnyeit.
- Azt is mondta az orvos, hogy pihennie kell, így talán kint beszélgethetnénk.
Mondta Cassie, amivel mindannyian egyetértettek. Carter ment ki utoljára, mert még odalépett Jackhez, de hamar követte többieket.
- Hoztam kávét. – Jelent meg Davis alezredes az itallal és szétosztotta a jelenlévők között.
- Na és Ti hogy vagytok? – Kérdezte Daniel a két fiatalt.
- A körülményekhez képest jól. Jacket két hete léptették elő századossá. – Válaszolta Cassandra.
- Ez nagyszerű hír. – Mosolyodott el Daniel. – Hamarosan tábornok leszel.
- Messze van az még. Együtt van még a CSK-1? – Kérdezte O’Neill.
- Ami azt illeti, már csak névileg vagyunk együtt. Mitchell az Odüsszeia parancsnoki székét koptatja, Vala egy idegen bolygón kutakodik, Teal’c pedig Rya’c-kal és családjával van, unokázik.
- Mi?! Teal’c nagypapa lett? Nehéz elképzelni. – mondta Jack meglepetten.
- Igen, nekem is az volt. – húzta fel a szemöldökét dr. Jackson.
- És mi van azzal a nagy felfedezéssel, amiről nekem meséltél. - Szólt közbe Sam.
- Nem akartam róla mesélni, amíg Mitchell vissza nem tér a hajóval és nem tudok meg többet az Asgardok hagyatékából. – válaszolt a régész.
- Gyerünk Daniel, bökd ki miről van szó. – győzködte a fiatal Jack.
- Dr. Rodney McKay-jel dolgoztam együtt a P95-399-en, ahol az ősök egy hagyatékát kerestük. Az ősökre utaló jelekről végül kiderült, hogy az, az Asgardokról szól.
- A kis szürkék, nem szeretem őket. – borzongott meg Jack. – Főleg azt a… hm… hogy is hívják?
- Loki. – Válaszolta Daniel. – Visszatérve a témára, kiderült, hogy a bolygó Odin és az ő hátasa, Sleipnir védelme alatt állt. Ez a hátas, szerintem egy űrhajó, amit szeretnék megtalálni.
- De Daniel, az Asgardok az Orilla elpusztításával felrobbantották a teljes flottájukat is. – jegyezte meg Carter.
- Igen, de Odinról semmit sem hallottunk se Thortól, se mástól. Valószínűnek tartom, hogy Odin még korábban elszakadt a népétől.
Erre Carter ezredes már nem mondott semmit, csak elgondolkodott. Tudta, hogy Daniel talán találhat is valamit, mivel a Pegazusban is rátalált az Asgardok egy kis csoportjára.
« Utoljára szerkesztve: 2015.04.01. 20:21:01 írta Jan Templar »
Öltözet:
Zöld BDU
Felszerelés:
Taktikai mellény
Hátizsák + alap felszerelés + éjjellátó
M4A1 + M203 gránátvető 1/6 + távcső + hangtompító + 1/4 tár (5x31 - 18)
Beretta M92 + 1/3 tár (4x19)
2 fény-hang gránát
2 repesz gránát
2 füst gránát
2 tömb C4



Elhasznált kreditek: 30.
Fennmaradó kredtiek: 0

Nem elérhető Jan Templar

  • CSKP
  • Ember
  • 2. szint [30 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 155
  • Tapasztalat: 143
  • S.A.S. katona; pilóta
    • The Lord of the Rings Magyarország
  • Idézet: for all mankind
  • Rang: Captain
Re:Csillagkapu - Hagyaték
« Válasz #1 Dátum: 2015.04.08. 14:42:26 »
II. rész
Szabotázs

Az Odüsszeia fedélzetén nagy volt a sürgés-forgás, mivel a hajó éppen a Földre érkezett vissza küldetéséről, amit a hazarendelő parancs miatt nem tudtak végrehajtani. Marks őrnagy az adó-vevőn hívta Cameron Mitchell ezredest, hogy menjen a hídra. Ő hamar megérkezett, ám a szokásostól eltérően nem a zöld gyakorlót viselte, mint a legénység többi tagja, hanem a légierő díszegyenruháját.
- Uram, kilépünk a hipertérből. – mondta Marks őrnagy, ami meg is történt.
- A megadott időben, mint mindig. – apró mosollyal a száján mondta az ezredes.
- Igen uram… Üzenetet kaptunk. Dr. Jackson és dr. McKay a megadott helyen várják, hogy feljöhessenek a hajóra.
Beszélt az első tiszt, amire Cam csak bólintott, a két tudós pedig megjelent a parancsnoki hídon.
- Üdv Daniel, dr. McKay. – biccentett az atlantiszi tudós felé, majd Jackson felé beszélt. - Hallottam a nagy felfedezésedről.
- Igazából kettőnk nagy felfedezése. – vágott közbe Rodney, ám Mitchell szóra se méltatta.
- Szóval igaz? Találtál egy Asgard űrhajót?
- Nem mondanék semmit, amíg nem beszéltem Thorral az Asgard magban, illetve míg át nem néztem a tudástárat.
Válaszolt Daniel, amire Cam már csak sok sikert kívánt, s a két tudós el hagyta a parancsnoki fedélzetet. Mitchell ezredes pedig a sugarakkal hagyta el a hajót, s Atlantisz kapu termében tűnt fel újra.
- Mitchell ezredes, köszöntöm Atlantiszon.
- Sheppard alezredes, üdv.
Köszönt egymásnak a két katona, majd elindultak fel a lépcsőn a parancsnoki iroda felé, közben belebotlottak egy technikus csoportba. Cameronnak megakadt a szeme az élen menő hosszú szőke hajú hölgyön.
- Ahogy látom felkészítették a tárgyalót. - Mondta Sheppard mosollyal az arcán, s közben az ezredesre nézett, akin látta, hosszasan nézi a technikus nőt. – Ha gondolja, Chuck kiderítheti, hogy ki Ő.
- Nem, nem, nem, csak ismerős volt valahonnan.
Válaszolt Cam, s közben már elérték az irodát. Bent nagy volt a tumultus, de Mitchell így is kiszúrta az Egyesült Államok elnökét, amire szalutált, de az elnök hamar pihenjt parancsolt neki. Ezután Ronson tábornok rögvest átirányította az embereket a tárgyalóba, ahol ő is kezdte a beszédet.
- Köszöntöm önöket. Először is a jó hírrel kezdeném. A Tok’rák segítenek nekünk. Felajánlottak nyolc Ha’tak osztályú hajót, aminek az irányítását nem engedik ki a kezeik közül, de a siklóikat átadják földi és jaffa pilóták irányítása alá.
- Larrin és a népe még mindig hálás, hogy másfél évvel ezelőtt elhoztuk őket a mi Galaxisunkba, ezért három hajó kivételével mindet a rendelkezésünkre bocsájtja. Tehát összesen hatot. – Jelentett Sheppard alezredes.
- Na és a Jaffák? – kérdezett Ellis ezredes.
- A Jaffák kérdésesek. Sajnos a Lucian szövetség is megkörnyékezte őket.
- Megkörnyékezte? Ha a Lucian szövetség és a Szabad Jaffák összeállnak, nem lehet őket megállítani. – mondta Ellis ezredes
- Ezredes, azt elfelejti, hogy a Jaffák büszke nép. Nem állnának be csempészek, zsoldosok és fosztogatók köreibe. – szólt Mitchell.
- Ön is elfelejti ezredes, hogy ők egy harcos nép. Ha a Lucian szövetségnek sikerül ellenünk szítani őket, akkor…
Beszélt Richard Woolsey, de a tárgyalóba belépő nő félbeszakította.
- Elnézést a késésért. Daria Voronkova ezredes vagyok, a Vlagyivosztok parancsnoka. – ahogy befejezte, helyet foglalt egy üres széken.
- Az oroszoknak van űrhajója? Mióta?
- Ez nekem is új. Mi biztos nem adtunk nekik. – nézett össze Cam és Sam.
- Nem adtak. A Vlagyivosztok egy X-303-as típusú hajó, amelyet már több, mint tíz éve fejlesztünk. A pénzhiány miatt többször leállt a projekt, de most amerikai segítséggel újra folytatjuk.
- Hogy állnak? – kérdezte Sam.
- Most szerelik be az Asgard pajzsokat, illetve kaptunk egy sugárfegyvert is, amelyet holnap építünk be. – válaszolt az orosz tiszt.
- Sikerült már felszállni vele? – kérdezte Sheppard.
- Elég lesz a faggatózásból. – szólt közbe az elnök, majd felállt. – Amíg beszéltek én elgondolkoztam. Nem gondolják, hogy blődség lenne a Lucian szövetségtől, csak úgy rárontani a Földre? Tudják, hogy itt van Atlantisz. Esélyük sem lenne, amíg ez az épület áll.
- Elnök úr, arra akar célozni, hogy Atlantisz ellen valamilyen szabotázs akciót terveltek ki? Azt se tudják, hogy hol vagyunk. – Mondta Ronson, amire Mitchellnek bevillant, hogy honnan volt ismerős számára a szőke hajú nő.
- De tudják. – jött ki az ezredes száján.
- Mi? – kérdezte a tábornok.
- Tudják, hogy hol van Atlantisz. Jártak itt, s talán még mindig itt vannak. – ekkor Sheppardre nézett. – Már tudom honnan volt ismerős az a hosszú szőke. – ezután ismét a többiek felé nézett. – Amaréna a neve, a P6Y-699-en találkoztam vele, csak akkor még fekete haja volt. Daniel ott került a fogságába. – hadarta el Cam.
- De mit kerestek volna itt a tárgyalóban?
Kérdezte Sheppard, amire Mitchell elkezdte megvizsgálni a helyet. Felállt, körbe sétált, majd behajolt a mahagóni asztal alá. Ez alatt meglátta az asztallap aljára erősített bombát.
- Egy bomba van az asztal alatt. – mondta, mire John a füleséért nyúlt.
- Itt Sheppard. Értesítsék a Daedalust, hogy sugározzák ki az Elnököt és a titkosszolgálat embereit. A katonai személyzet minden tagja jelentkezzen szolgálatra. Technikus egyenruhában lévő Lucian kémeket keresünk. – hadarta el John az adó-vevőbe, s mire befejezte, addigra Mitchel, Ellis és Caldwell hármas felborította az asztalt, az Elnököt pedig körül ölelte a fehér fény.
- Kiadom a parancsot a Daedalusnak, hogy sugározzák ki az űrbe.
- Várjon egy pillanatot Steven. Nézze, az a bombán egy jel kibocsájtónak tűnik. Lehetséges, hogy több bomba is van, s ha megszakad a jel, akkor felrobbanhatnak. – mondta Sam.
- Én elindulok a behatolók után.
Mondta John, s Abrahammel, Voronkovával és Caldwellel elhagyták a tárgyalót. Cameron és Samantha a bombát vizsgálta. Először leszerelték a külső burkolatot, ekkor megláttak egy időzítőt, ami alapján még három percük volt a detonációig.
- Ezt nem tudom hatástalanítani. – mondta Carter a drótok összevisszaságára.
- Meg tudod csinálni Sam. Mr. Woolsey, tábornok, kérem Önöket, hagyják el a termet.
Fordult a még bent lévő két férfi felé, akik rögtön kimentek az éppen megérkező katonával, aki szerszámokat hozott. Ezekkel még jobban szét szedték bombát, de nem jutottak előrébb, az idő pedig pergett lefelé. Már alig maradt negyvenöt másodperc, mikor Sam végleg feladta.
- Sajnálom Cam, de nem megy. Sugározza ki a Daedalus, legalább eggyel kevesebb bomba fog felrobbanni.
- Egy sem fog felrobbanni. Add ide a kést. – Sam vonakodott oda adni a kezében lévő szúró-vágó eszközt. – Bízz bennem, kérlek. Eszembe jutott valami.
Erre már átadta a kést az ezredes, aki a drót kötegek közül kikereste a kéket. Egy rövid gondolkodás után egy határozott mozdulattal elvágta azt, amire a bomba felsípolt, majd lekapcsolt. Sam mosolygós arccal, csillogó tekintettel fordult korábbi csapattársához.
- Honnan tudtad?
- Emlékszel, amikor minden párhuzamos világból nálunk kötöttek ki a CSK-1 csapatok, és az egyik elkötötte a Prometheust? Abban a csapatban szolgáló Mitchell alezredes mondta, hogy „ha eljön az ideje, a kéket vágd el”. Azóta is vártam ezt a pillanatot.
Mesélte el Cam a történetet, mire Sammel egy hajtómű hangjára lettek figyelmesek és elindultak a tárgyalóból az erkély felé. A déli szárnynál egy Tel’tac-kot láttak felszállni, fülükkel pedig gépfegyverek hangját hallották a távolból, amelyek valószínűsíthetően a hajót lőtték, néhány pillanattal később meg két ugró száguldott el a fejük felett. Egy percig nem tétováztak a pilóták. Két drónt küldtek rá az ellenséges hajóra, ám mind a kettő célt tévesztett, mert a hajó álcázta magát.
- Itt Sheppard. – csendült fel a rádióban az alezredes hangja. – Amaréna és két társa megszökött. A többiek közül egyet Todd megevett, egy másikat megsebesítettünk, egy harmadik készen áll a kihallgatásra. Folytatjuk a kutatást a bombák és esetlegesen más beszivárgók után. Sheppard vége.
Mondta az alezredes.
Öltözet:
Zöld BDU
Felszerelés:
Taktikai mellény
Hátizsák + alap felszerelés + éjjellátó
M4A1 + M203 gránátvető 1/6 + távcső + hangtompító + 1/4 tár (5x31 - 18)
Beretta M92 + 1/3 tár (4x19)
2 fény-hang gránát
2 repesz gránát
2 füst gránát
2 tömb C4



Elhasznált kreditek: 30.
Fennmaradó kredtiek: 0

Nem elérhető Jan Templar

  • CSKP
  • Ember
  • 2. szint [30 kredit]
  • ***
  • Hozzászólások: 155
  • Tapasztalat: 143
  • S.A.S. katona; pilóta
    • The Lord of the Rings Magyarország
  • Idézet: for all mankind
  • Rang: Captain
Re:Csillagkapu - Hagyaték
« Válasz #2 Dátum: 2015.04.09. 18:16:22 »
III. rész
Templomosok

Jan Templar százados a Parancsnokság kantinjából a szobájába ment, s ott pakolászta holmiját. Fontos feladatot kapott az Amerikai Légierőtől. Be kellett épülnie a Lucian szövetség emberei közé és híreket szerezni a Hellana nevű bolygó védelméről. Már megkapott minden szükséges felszerelést. Egyenruhája az ágyon volt, pisztoly, gépfegyver, kés az asztalon hevert. Ám ő az asztalra tett egy rövid kardot is, amelyet még Nikosztratosztól kapott, egy spártai hadvezértől az egyik küldetése során. Utóbbiakat tisztította, mikor egy főtiszt lépett a szobába.
- Százados! Vigyáz!
Vezényelte a katonát, mire Jan oldalra lesett, hogy ki a fene lehet az, aki rátört kopogás nélkül. Ekkor látta, hogy a fickó kaján vigyorral a száján figyelte őt. Hamar felismerte a férfit. Aaron Templar alezredes volt.
- Bátyám, mit keresel itt? – kérdezte testvérét Jan, aki ekkor már elhagyta a protokollt.
- Csak jöttem meglátogatni az öcsémet, nem lehet? – kérdezett vissza.
- Te nem szoktál csak úgy jönni. Mit akarsz?
- Hát rendben. Hallottam, hogy hova mész. És… - itt félbeszakította Jan.
- Ne is próbálj lebeszélni. Felesleges.
- Tudom, hogy az lenne és nem is ezért jöttem. Csak azt akarom megkérdezni, hogy eljössz-e meginni egy-két sört Colorado Springsbe? Van egy-két késdobáló a városban.
Nézett Aaron kérdőn Janra, aki csak azon morfondírozott, hogy mit forgat a fejében a bátyja. Nem szokta elhívni, sörözni, meg sehova. El távra sem egyszerre szoktak menni. A szülők már több éve nem látták együtt a testvéreket.
- Még rengeteg a dolgom, meg holnap után hajnalban indulok. Amúgy is, tudod, hogyan működik ez. Abból az egy-két sörből hat-hét sör lesz, meg egy üveg whisky, vagy kettő. – Válaszolt a százados.
- Na, ne kéresd már magad. Hívjuk Billy-t is. Hagyd a fenébe azt a kardot. Jó buli lesz. Újra együtt a három Templar fivér. Anyáék is örülni fognak, ha küldünk nekik egy közös képet. Szóval öltözz. A parkolónál találkozunk, ő, félóra múlva.
Mondta Aaron, amire Jan már nem tudott mivel ellenkezni. Félre tett minden tennivalóját, átöltözött és felment a parkolóba. Elsőként érkezett, de öt perc várakozás után megérkezett a bátyja az öccsével.
- Na, csak hogy. – kiáltott rájuk Jan.
- Bocsi, de Billy már megint edzett és még le kellett tusolnia. Az én kocsimmal megyünk, szálljatok be.
Be is ültek mind a hárman és félóra múlva már bent voltak a közepes minőségű kocsmában és itták az első korsó sört.
- Szóval miért vagyunk itt Aaron? – kérdezte Jan és nagyot kortyolt a sörbe.
- Mert lehet, hogy utoljára vagyunk együtt. Tegnap kaptam meg a parancsot. A tábornok szeretett volna egy ejtőernyős csapatot, akiket én vezetek. Ha minden igaz, akkor a támadás előtti estén ötezer méteres magasságból ugrunk, négy álcázott kapuhajóból. Persze ez függ attól, hogy te mit találsz. – ezután Billy-re fordította tekintetét. – Az öcsénket meg az Alfa bázisra vezényelték át. Szerencsére sikerült elintéznem, hogy a tartalékosok közé kerülj. – adott helyzetjelentést Aaron.
- A tartalékosok közé? Én harcolnék.
- Tudom, hogy haragszol rám. De engem is megérthetnél. Hogy menjek el úgy, hogy egyik öcsémet sem tudom biztonságban? Jant sem engedném oda, - fordult a százados felé - ahova megy, de amilyen önfejű, le se lehet beszélni. Illetve hatalmam sincs felette. Az Amerikaiak teljesen kisajátították.
Jan a bátyja szavait hallgatva rájött, hogy szereti őket a testvére, csak valahogy mindig rosszul mutatta ki. Belenézett testvérei szemébe, felemelte korsó sörét, s beszédre nyitotta száját.
- Igyunk arra, hogy a bevetés után hazamegyünk Angliába és legalább egy hétvégét együtt töltünk a családdal. – mondta Jan, amire koccintottak és egy húzóra megitták a korsóban lévő folyékony kenyeret. – Na Billy, lőj pár képet az ősöknek és tedd fel őket a Facebookra, hadd lássák, hogy jól vagyunk.
Erre elővette a telefont a legfiatalabb testvér. Négy selfiet is csináltak, ami landolt a közösségi portálon. Ezután tovább folyt a sör, majd az ötödik után jött a whisky plusz kóla páros. Jan már a harmadik körért ment, amikor egy csinos lánnyal találkozott a pultnál. Odalépett hozzá és megfogta a derekát.
- Mit iszol? – kacsintott rá.
- A barátom nem hiszem, hogy örülne annak, ha meghívnál.
Mondta egy nyolcfős társaság felé nézve, akik közül hárman fel keltek és megindultak Jan felé.
- Húzz el a csajomtól.
- Húzz el te.
Válaszolta Jan, mire a fickó megfogta és bemosott neki egyet. A százados össze esett, s a férfi még jól meg akarta rugdosni, de ekkor megérkezett Billy, aki leteperte a férfit, a másik két fickót meg Aaron ütötte ki. Itt persze nem lett vége. Megérkeztek az asztaltól a három srác cimborái. Ekkorra Jan is felkelt és besegített a tesóinak. Igazi kocsmai csetepaté bontakozott ki. Mindenki ütött mindenkit, kivéve azok, akik kimenekültek a kocsmából.  A bunyónak a seriff vetett véget, aki mindenkit előállított és be is vitt mindenkit a fogdába, ahol egy jót aludt a három katona.
Tizenkét óra múlva ébredtek fel a rácsok mögött. Fájt az arcuk és a testük is a bekapott ütésektől.
- Hé! Biztos úr! Engedjen ki minket.
Kiáltotta Aaron a rácsokat fogva. Az őr belépett, s csendre intette.
- Maradj csendben, nézném a meccset.
- Aaron Templar alezredes vagyok, ők meg Jan Templar százados és William Templar hadnagy. A hierarchia alapján a feletteseid vagyunk, Őrmester. Szóval engedj ki.
- Az igazolványok alapján Brit katonák vagytok, szóval nekem nem parancsoltok. Egyébként is, a százados úr azt mondta, hogy a tárgyalásig nem mentek sehova.
- Akkor legalább pár centet adj, hogy telefonáljunk.
Beszélt Aaron hangosan, amire a férfi a zsebébe nyúlt és odahajított egy huszonöt centest az „de most már hagyjatok” szavakkal. Összedugták a fejüket, s először a legidősebb beszélt.
- Oké, mi is a parancsnokság száma?
- Nem tudod? – kérdezett Jan.
- Miért, te talán tudod? – kérdezett vissza Aaron.
- Van egy ötletem, hívjuk fel Carolyn Lam-met. Ő majd felhívja Landryt. – mondta Billy.
- Rendben. Várjunk csak… honnan tudod a számát? Nem tán vele is kavartál? – kérdezte Jan.
- Vele csak kétszer, de randiztunk is. Úgy volt, hogy ma is találkozunk.
- Látod az öcsénket? – nézett mosolyogva Jan Aaronra.
- Most inkább telefonáljunk.
Mondta, s Billy levette a kagylót, bedobta a fém érmét és tárcsázott. Gyorsan elhadarta Carolynnak, hogy mibe keveredtek és kérje meg az apját, hogy vigye ki őket. Félóra múlva a százados érkezett le hozzájuk, aki nevetve közölte velük, hogy holmi légierős tábornokok őt nem utasítgathatják semmire és ezt neki is megmondta.
- Uram, telefonja van.
- Ki az, őrmester?
- Az elnök hívja önt telefonon.
- Milyen elnök?
- Az Egyesült Államoké, uram.
Erre kiviharzott a százados és körülbelül öt perces telefonbeszélgetés után, visszatért.
- Ez a három férfi szabadon távozhat, engedje el őket és törölje az aktáikat.
Mondta, s a három Templar elhagyta a fogdát, majd vissza indultak a Parancsnokságra. A bázis egy folyosóján még megálltak néhány szóra, ami után elmentek a küldetésükre készülni.
- Sok sikert öcsi pókok. – Mondta Aaron és kezet fogott fivéreivel.
- Neked is sok sikert.
Mondta Jan és Billy, s végül megölelte egymást a három testvér, majd elindultak mindannyian a dolgukra.
Öltözet:
Zöld BDU
Felszerelés:
Taktikai mellény
Hátizsák + alap felszerelés + éjjellátó
M4A1 + M203 gránátvető 1/6 + távcső + hangtompító + 1/4 tár (5x31 - 18)
Beretta M92 + 1/3 tár (4x19)
2 fény-hang gránát
2 repesz gránát
2 füst gránát
2 tömb C4



Elhasznált kreditek: 30.
Fennmaradó kredtiek: 0